figaro

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

De az igazi válság az, amikor elfeledkezünk a kultúráról. A legjelentősebb európai koncerttermeket tömörítő szervezet, az ECHO (European Concert Hall Organisation) 1991-ben alakult. Ma 21 tagot számlál, Kelet-Európát egyetlen intézmény képviseli benne, a magyar Művészetek Palotája. A 21 kultúrcentrum csúcsvezetői idén a Müpában találkoztak egymással.

Londoni Barbican, párizsi Cité de la Musique, brüsszeli BOZAR, bécsi Musikverein, és még sorolhatnám. Ennek az elit klubnak a tagja immár két éve a Művészetek Palotája, ahol a héten kétnapos konferencia keretében a koncerttermek igazgatói tapasztalatot cseréltek, és többek között arra a kérdésre keresték a választ, hogyan lehet a komolyzenei életet, a képzőművészeti kiállításokat, egyáltalán a szépművészetekre épülő európai kultúrát a gazdasági válság ellenére minél szélesebb közönséghez eljuttatni.

Európainak lenni: kulturáltnak lenni

A konferencia tanulságait Christoph Lieben-Seutter, az ECHO elnöke a Figaróval is megosztotta. Lieben-Seutter szerint aggasztó, hogy a legtöbb európai országban a gazdasági megszorítások elsődleges céltáblája a kultúra. Ezzel azt sugallják, mintha a koncertlátogatás, kiállításra járás luxuskategóriába tartozó úri huncutság volna.

Christoph Lieben-Seutter

Számtalan olyan esemény, koncert, kiállítás zajlik ezekben az intézményekben, amely nem igényel különösebb gazdasági áldozatot a háztartásoktól. Hangsúlyozza, hogy Európa polgárai számára a kultúra az egyik legfontosabb identitásformáló erő. Európainak lenni annyi, mint kulturáltnak lenni. Az igazi válság akkor kezdődik, ha ezt elfelejtjük, mondja.

Szerinte a kultúra nem luxus, hanem szükséglet. Az európai komolyzene és képzőművészet ismerete a klasszikusoktól a kortársakig sokat segíthet abban, hogy Európa nemzetei felismerjék, van egy közös nyelvük, ugyanis a műveltségük teszi őket igazán egyenrangúvá. Mindennek színterei a kultúrpaloták. Az ő feladata, vallja Lieben-Seutter, hogy a művészet palotáját mindenki számára otthonossá tegye. A kávétól a művészi produkcióig mindennek magas minőséget kell képviselnie. Hiszen a kultúra egyben árucikk is, amit mindenki a legfinomabb formában szeretne elfogyasztani.

A gazdagok társadalmi szerepvállalása hiányzik

Tagadhatatlan tény, hogy egyre nagyobb a szakadék gazdagok és szegények között. Lieben-Seutter a megoldást abban látja, ha a gazdagok minél nagyobb mértékben támogatják a kultúrát. De az állam szerepe is létfontosságú. Ha erőn felül támogatja a kultúrát, azt sugallja polgárainak, hogy a művészet alkotó és befogadó számára alapvető létkérdés. Ugyanakkor nem várhatjuk csak az államtól a megváltást. Amerikával összevetve nálunk, Európában sajnos nincs tradíciója a gazdagok társadalmi szerepvállalásának.

Felfüggesztett megaszimbólumok

Az ECHO elnöke egyben a Hamburgban épülő monumentális koncertközpont, az Elbphilharmonie intendánsa is. Az építkezés lényegesen több pénzt emésztett fel, mint amivel kalkuláltak, így a projekt már egy éve áll. Lieben-Seutter azonban bízik abban, hogy a kultúrpalota egy-két éven belül megnyílhat.

A vízre épült Elbphilharmonie az ECHO elnöke szerint szimbólumértékű. Egyrészt építészeti csoda, másrészt méreteinél és szépségénél fogva azt hivatott kifejezésre juttatni, hogy a kultúra a társadalom legfontosabb értéke. Ugyanakkor az is szimbólumértékű, ezt már én teszem hozzá, hogy a projektet a gazdasági válsággal legügyesebben megbirkózó németek is felfüggesztették.

Szervezett lobbi

Paul Dujardin, a brüsszeli Palais des Beaux-Arts (BOZAR) vezérigazgatója arról mesélt, hogy miután leomlott a berlini fal, kinyílt a piac, a Bécsi Filharmonikusok simán eljuthattak Kínába, Japánba vagy akár Budapestre. Ezzel együtt a zenekarok gázsija az egekbe szökött, ami komoly gazdasági feszültséget teremtett. Az ECHO tagjai úgy döntöttek, ahelyett, hogy elkezdenének egymással versenyezni, inkább összefognak és együttműködnek.

Paul Dujardin

Ez már csak azért is könnyen ment, mert a klub barátságok, szakmai kapcsolatok mentén szerveződött, csak később kapott hivatalos formát. Az ECHO azért alakult meg, hogy szervezetten tudjon lobbizni az EU-nál a kultúrára fordítható pénzekért.

Paul Dujardin elmondta, hogy Magyarország ECHO-tagságát nem volt könnyű a többiekkel elfogadtatni, de ő személyes ügyének tekintette, hogy támogat bennünket. A Budapesti Fesztiválzenekart már a fal leomlása előtt többször meghívta, fantasztikusnak tartja, hogy alulról szerveződve, lehetetlen körülmények között létre tudott jönni egy ilyen világszínvonalon muzsikáló együttes.

Egy európai nem hagyja, hogy a feje fölött döntsenek

Dujardin szerint a mostani volt az első olyan ECHO igazgatói fórum, ahol megfogalmazódott a szolidaritás a válságba jutott országokkal szemben. Szerinte az európai országok szolidaritása, a közösségi összefogás az egyetlen lehetőség a gazdasági válságból való kilábalásra. Ehhez persze fontos, hogy az alapvető értékekben megegyezzünk.

Elhangzott, hogy az európai kultúra nemcsak a művészetek kultúrája. Ugyanúgy fontos alkotóeleme a demokrácia, a szabad szólás- és sajtószabadság, azok az alapvető értékek, amelyekért mindenkinek ki kell állnia. Dujardin nem győzte hangsúlyozni az egyén felelősségét. Az európai állampolgár nem hagyja, hogy a feje fölött döntsenek olyan kérdésekben, amelyek meghatározzák az életét.