Daniel Barenboim, korunk egyik legjelentősebb karmestere kettős állampolgár: izraeli és palesztin útlevéllel is rendelkezik. Az argentin születésű, orosz-zsidó szülőktől származó Barenboim zenészként és politikai aktivistaként is mindig a közel-keleti békét és szolidaritást szorgalmazta.

1999-ben a palesztin irodalomprofesszorral, Edward Saiddal közösen létrehozta a Nyugat-Keleti Díván zenekart, amelyben egyiptomi, szíriai, libanoni, jordániai, tunéziai és izraeli fiatal zenészek játszanak együtt a világ kiemelkedő karmestereinek vezetésével. A projekt célja, hogy elősegítse a párbeszédet a Közel-Kelet különböző etnikumai között, hiszen ha a fiatalok megtapasztalják a közös muzsikálás élményét, nyitottabbá válnak egymás kultúrája iránt.

Barenboim a mostani közel-keleti válság kapcsán a német Die Welt című lapban közölt egy írást, amelyben annak a reményének adott hangot, hogy talán éppen a helyzet kilátástalansága hozhat végre megoldást a konfliktusra.

Nem létezik katonai megoldás a helyzetre

„E sorokat az Egyesült Nemzetek békenagyköveteként, és olyan emberként írom, akinek két útlevele van, egy izraeli és egy palesztin. Nehéz a szívem, mert ami az utóbbi hetekben Gázában történik, azt a régi meggyőződésemet támasztja alá, hogy az izraeli-palesztin konfliktust nem lehet katonai eszközökkel megoldani. Maga az ellentét ugyanis nem politikai, hanem emberi természetű. Két nép áll szemben egymással, amelyek mindegyike mélyen és látszólag egymással összeegyeztethetetlen módon hisz abban, hogy joga van egy darab földre, méghozzá úgy, hogy a másik nép eltűnik onnan.”  

Barenboim szerint egyik fél sem látja át a konfliktus lényegét, ezért törvényszerű, hogy újra és újra meghiúsulnak a megoldásra tett kísérletek.

„Együtt szenvedek izraeli honfitársaimmal, akik ismét félelemben élnek, rakétazajban és abban a rettegésben, hogy szeretteiket baj érheti. De ugyanígy együtt érzek palesztin honfitársaim rettegésével és fájdalmával, akiknek nap mint nap iszonyatos veszteségeket kell elszenvedniük. A mindkét oldalon átélt pusztítások és veszteségek évtizedei után most a kétségbeesés és a kegyetlenség korábban elképzelhetetlen fokára érkeztünk el. Ezért veszem a bátorságot, hogy jelezzem, elérkezett az idő, hogy megtaláljuk a valódi, hatékony megoldást a problémára.”

A tűzszünet alapvető fontosságú, de nem elegendő a helyzet megoldásához, írja a karmester. Az egyetlen kiutat a tragikus helyzetből abban látja, ha a felek végre leülnek egymással és párbeszédbe kezdenek. Barenboim abban reménykedik, hogy mindkét oldalon belátják, eljutottak a mélypontra, amelyből már csak az eddigiektől eltérő eszközökkel lehet kilábalni.

Az együttérzés mindkét fél erkölcsi kötelessége

„Mindenekelőtt egyezségre kell jutni a tekintetben, hogy nem létezik katonai megoldás a konfliktusra. Csak ezután lehet elkezdeni a régóta halogatott vitát a palesztinok jogairól, illetve Izrael biztonságáról” ‒ írja Barenboim. A palesztinoknak joguk van az önrendelkezésre, arra, hogy szabadon dönthessenek a saját magukat érintő kérdésekről. Az izraelieknek pedig joguk van arra, hogy azon a darabka földön éljenek.

Barenboim úgy véli, ha mindkét nép elfogadja, sőt megérti, hogy lehetséges az egymás mellett élés konfliktusok nélkül, akkor megtörténhet az ország felosztása.

A megoldás kulcsa a karmester szerint az empátia, amely nem csak a másik ember helyzetének pszichológiai megértését jelenti, hanem erkölcsi kötelességet is. Csak akkor kerülhetünk közelebb egymáshoz, ha megpróbáljuk megérteni a másik fájdalmát. „Ennek a konfliktusnak csak vesztesei vannak. Csak akkor léphetünk túl ezen a tragikus állapoton, ha végre elfogadjuk a másik fél szenvedését és jogait. Csak a megértés tesz képessé bennünket arra, hogy közös jövőt építhessünk.”