figaro

Fotók: Hajdú D. András (Origo)

Batta András zenetörténészt, a Zeneakadémia rektorát, a felújítási projekt menedzserét a minap komolyzenei kormánybiztossá nevezték ki. Miért vált hirtelen fontossá a kormány számára a komolyzenei élet? Kell-e félnie a többi zenei intézménynek a központosítástól?

Mit gondol, miért kapott hirtelen kitüntetett figyelmet a kormány részéről a komolyzenei élet?

Benne volt ez már a levegőben. Az utóbbi tíz évben a zenekultúra iránt kormányoktól függetlenül tapasztalható a kiemelt figyelem. Az első Fidesz kormány alatt született meg a Müpa gondolata, kiemelt támogatást kapott az Operaház, a következő kormány tette lehetővé, hogy a Magyarországra érkező EU-pénzekből le lehessen hívni csaknem  12 milliárdot a Zeneakadémia felújítására. Ez utóbbi ügyet a jelenlegi kormány is felkarolta, először visszafogottan, majd crescendószerűen, a halk kezdés erős elkötelezettséggé vált.

Mi lehetett ennek az oka? Lobbizott erősen?

Nagyon szépen haladt a projekt megvalósítása. 2004-től vagyok a Zeneakadémia rektora, és az első pillanattól kezdve lobbiztam. Lobbi alatt nem csak azt értem, hogy pénzért kuncsorogtam. Azt akartam, hogy a döntéshozók tisztában legyenek vele, mire adják a pénzt. Hogy megértsék, a Zeneakadémia és az általa jelképezett magyar zenei tehetség és tudás nemzeti kincs. Már 2004-ben a zenei szilíciumvölgy gondolatát pedzegettem. Óriási kulturális tőke van a kezünkben, és nagyon fontosnak tartottam, hogy ezt kormányzati szinten is felismerjék.

Mi volt a vezérfonal?

Szerintem minden akkor működik, ha olyan, mint egy jó és sikeres cég az üzleti világban. Azaz: konkrét céljai vannak, ennek szolgálatában áll stratégiája és metódusa. Transzaparens, tehát jó szívvel támogatható, és valódi értéket képvisel. Ebben az értelemben úgy fogom fel a magyar zenei élet egy részét, mint egy üzleti vállalkozást, amelynek befektetése az állami és magántámogatás, szellemi tőkéje pedig a zeneoktatás. Már csak azért is érdemes építeni a „komoly” zenénkre, mert azt külföldön jobban ismerik, és nagyobb a presztízse, mint a könnyűzenének. A „komoly” zene fogalmába számomra az autentikus népzene (beleértve a cigányzenét!), a tradicionális egyházi zene és az értékes jazz is beletartozik. A magas kultúra.  

A politikai döntések sosem születnek önzetlenül, az aktuális kormányzat mindig a saját embereit ültei a megfelelő pozícióba. Az ön esetében is így történt?

Mindig úgy gondoltam, hogy a Zeneakadémia a napi politika fölött áll. Én magam kizárólag a zene pártján állok. Politikai értelemben fehér holló vagyok. Ezt a politikamentességet fejezi ki az is, hogy a Zeneakadémia megnyitója október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján lesz, és nem 23-án, az állami ünnepen. Egyébként meg a politika is olyan, mint az üzlet, a pártok is cégszerűen működnek. A regnáló kormány feladata, hogy az országot jól működtesse. Ebben a zene mint marketingeszköz a segítségére lehet. Másrészt a társadalmi közérzet javítása, az önbecsülés erősítése is fontos szempont. Nyilván nem csak önzetlen és romantikus gesztus a mostani politikusok részéről a zene támogatása. Nem arról van szó, hogy jobban szeretik a komolyzenét, mint az elődeik. A mostani kormány egyszerűen felismerte, hogy a komolyzenének óriási marketingereje van – külföld és belföld felé egyaránt. Ezzel a felismeréssel élnie kell a magyar zene döntési pozícióban lévő képviselőinek.

Az ön rektori kinevezése október végén lejár. Már megvan az új rektor, egyszerűen átadhatta volna neki a stafétabotot. Miért volt szükség az ön kormánybiztosi kinevezésére?

A Zeneakadémia fejlesztése hatalmas projekt. Az, hogy most átadhatjuk a minden tekintetben felújított épületet, az elmúlt tíz év munkája. Most már az a kérdés, milyen tartalommal töltjük meg ezt a nagy múltú intézményt. A Zeneakadémia messze nem csak oktatási, hanem zenei központ is. Én magam rektorként az egyetemet is igazgattam, és emellett a zenei központot is menedzseltem. A kormánybiztosi kinevezés csak ennek a tevékenységnek a meghosszabbítása, miközben az új rektor az egyetem irányítására koncentrálhat.

Na, igen, ha csak a Zeneakadémiáról volna szó, akkor világos. De a kormánybiztos feladatköre az egységes magyar zenei koncepció kialakítására és koordinálására jött létre. Mit jelent ez? Nem kell félni attól, hogy valójában a zenei élet központosítása történik?

Erről szó nincs. Nem leszek az összes komolyzenei intézmény főnöke vagy supervisora. A hangsúly a párbeszéden és az együttműködésen van. Mivel a zeneakadémiai projekt sikeresnek bizonyult, egyfajta modellként szolgál. Mint kormánybiztostól azt várják tőlem, hogy nagyban is csináljam meg ugyanezt. Én ezt magamban csak Liszt Ferenc-tervnek hívom. Azért is, mert Liszt személye emblematikus. Amit Liszt hozott létre a saját művészetében, -  integrálva stílusokat, műfajokat, régiók, népek zenéjét, és még innovatív is volt mindemellett –  azt kellene nekünk is megvalósítanunk a magyar zenei életben. A Zeneakadémia Liszt Ferenc szellemi öröksége, hiszen ő alapította 138 évvel ezelőtt. Nem kell mást tennünk, csak utánoznunk őt. Kiválónak kell lennünk és nemzetközinek, nem bezárkózni a magyarságtudatba, ugyanakkor felvállalni a a zenei gyökereinket, Bartókot, Kodályt, a népzenét. Számomra ez egy óriási kísérlet.

Azért mostanában mintha a nemzeti jelző lenne divatban.

Vannak olyan politikusai ennek a kormánynak, akik pontosan látják, hogy a nemzetköziséget nem lehet kikapcsolni. A magyar zene nemzetközi. Európaiságában nagyszerű. A Zeneakadémia és a magyar zenei élet külföldi kapcsolatrendszere olyan gazdag, hogy ezt botorság lenne feláldozni, visszautasítani.

Amikor a többi zenei intézmény vezetőjének tudomására jutott, hogy komolyzenei biztost neveztek ki, valószínűleg az volt az első gondolatuk, hogy már megint a pénzek elosztásáról van szó az ő rovásukra. Hiszen a torta nem lesz nagyobb.

A kormánybiztosi kinevezés lehetővé teszi számomra, hogy átlássam, mire költik az állami pénzeket. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ülök egy nagy pénzeszsákon, és megmondom, hogy ki mennyit kapjon. Szeptember végéig fölmérem a helyzetet, december végéig pedig leteszek egy tervet az asztalra. Ha egyszer már eljutottunk odáig, hogy a magyar kormány stratégiai fontosságúnak tartja a komolyzenét, akkor ennek tükröződnie kell a támogatás mértékében is. Úgyhogy azt gondolom, a torta igenis nagyobb lesz.

Szóval azt mondja, a Müpa, az Opera, a BMC és a Zeneakadémia nem a pénzért fognak szkanderezni, hanem hogy melyikük hívja meg Cecilia Bartolit?

A választék szerencsére olyan nagy, hogy ezen képtelenség összeveszni. Ha mondjuk a Müpának megvan a kapcsolata és a pénze, hogy meghívja Bartolit, akkor mi majd Jonas Kaufmann-koncertet szervezünk, ha lesz rá lehetőségünk. Nem lenne jó, ha egy hét leforgása alatt négy különböző helyszínen szólalna meg Verdi Requiemje, csak mert eladható és népszerű. Nagyon fontos, hogy nem erőből és hatalomból kell döntéseket hozni, hanem józanul, racionálisan. Osztozkodni, egyezkedni, dialógust folytatni. A kulcsszó az együttműködés. 

Nagyon jól hangzik, de ez egy kicsi ország. Ugyanaz a párezer ember jár a koncertekre, a közönség arcról már ismeri egymást. El tud tartani ennyi ember négy intézményt?

Igen, ha minden intézménynek megvan a maga profilja, ha nem kultúrplázaként funkcionálnak. És ne feledkezzünk meg a kulturális turizmusról sem, amelynek eddig a Müpa volt az élharcosa, de mostantól remélhetőleg a Zeneakadémia is a külföldi zenerajongók célpontja lehet.

Nehéz dolog ez, hiszen például a Müpában rengeteg opera szólalt meg, megítélésem szerint jobb színvonalon, mint az Operaház 19. századi akusztikai és esztétikai keretei között.

A Zeneakadémia olyan repertoárt szeretne kialakítani, amelyet sehol másutt nem játszanak. Az osztrák példa lebeg a szemem előtt. Bécs, ahol magam is tanultam, dolgoztam, ahol olyan elképesztően sokszínű a zenei élet. Az osztrákok képesek az együttműködésre, mi magyarok sajnos nem erről vagyunk híresek. Lehet, hogy az egész egy abszolút Don Quijote szélmalomharc.

Kormánybiztosként feladata lesz a zenei oktatás megreformálása is. Mik a tervei?

A zeneiskolák nagyon jól működnek, ezt már csak onnan is tudom, hogy a feleségem zeneiskolában tanít. A problémák a közoktatásban vannak, az énekórák tartalmával, számával van a gond. Ha fontos a sport a testnek, akkor a zene ugyanolyan fontos a léleknek. Magamon tapasztalom, hogy az ember egészen másként él, gondolkodik, ha zenél, és most nem a profi zenészekről beszélek. Én magam, zenetörténészként nem vagyok egy nagy zongorista, mégis hihetetlen felüdülést jelent, ha játszom. Igaza volt az öreg Platónnak, a zene kihat az egész lényünkre. Fontos, hogy a gyerekek zenéljenek, hogy a zene örömet okozzon nekik. Ha egy tanító néni elszolmizál egy népdalt, aztán a gyerekek utánaéneklik, az általában nem működik. Viszont ha elmegy az iskolába a Muzsikás együttes, és tart egy rendhagyó énekórát, akkor nagy eséllyel lesz néhány gyerek, akit egy életre megérint a népzene.

Ha nem kormánybiztos lenne, hanem énektanár, hogyan fogna hozzá a feladathoz?

Lobbiznék a gyerekeknél, ahogy a döntéshozóknál. Végső soron mindenkit ugyanarról akarok meggyőzni, hogy Bach, Mozart, Beethoven és a többi nagy zeneszerző istenek voltak. Persze tudom, ez nem elég, ahhoz, hogy a dolog működjön, meg kell becsülni a tanárokat, hogy minél több elhivatott ember maradjon a pályán. Ha a zenei életet, mint üzleti modellt komolyan tudja venni egy kormány, akkor a tanárnak a legnagyobb üzletrész tulajdonosaként kell funkcionálnia. Hiszen a zeneoktatásba fektetett pénz, energia a forrása mindannak, amit végső soron kultúrának nevezünk. Különben tényleg szélmalomharc az egész.

***

Batta András zenetörténész, egyetemi tanár, 15 évig csellózott, a hangszerből diplomát is szerzett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen elvégezte a zenetudomány szakot, majd egy évig a Bécsi egyetemen is tanult. 1979 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetörténeti tanársegéde, majd adjunktusa, később docense, 2002–2004 között zenetudományi tanszékvezető és rektor helyettes volt, 2004 óta egyetemi tanár és az intézmény rektora. Ő kezdeményezte a Liszt Ferenc téri központi épület rekonstrukcióját és korszerűsítését, melynek eredményeként a megújult Zeneakadémia az oktatás mellett kulturális, művészeti és hangversenyközponttá avanzsál.

Batta Andrást a minap a projekt további menedzselésére, valamint az egységes komolyzenei koncepció kialakításáért felelős komolyzenei kormánybiztossá nevezték ki.