Tizenöt évesen megnyerte az augsburgi Leopold Mozart szólóhegedű-versenyt. A kamarazenélés ettől kezdve háttérbe szorult, nagy zenekarok szólistájaként eljátszhatta szinte az egész hegedűrepertoárt Mozarttól Mendelssohnon és Dvorakon át Alban Bergig. Kedd este a Művészetek Palotájában mi is meghallgathatjuk, hogyan játszik Csipkerózsikáján Isabelle Faust. A Nemzeti Filharmonikusokat Hamar Zsolt vezényli.

Isabelle Faust először ötévesen vett vonót a kezébe, amikor a papája (akkoriban 31 éves gimnáziumi nyelvtanár) úgy döntött, megvalósítja régi álmát, és megtanul hegedülni. Isabelle csupán jobb híján tartott vele a hegedűórákra, mivel a környéken nem akadt megfelelő zongoratanár, akihez járhatott volna. Hogy a papa milyen szintre jutott a hangszeren, arról nem szól a fáma, ami biztos: Isabelle ma már a legkeresettebb hegedűvirtuózok cseppet sem népes táborába tartozik.

Amikor Isabelle tizenegy éves lett, és már az öccse is szépen hegedült, szülői indíttatásra elhatározták, hogy két környékbeli művészpalántával összefogva vonósnégyest alapítanak. Isabelle öccse átnyergelt brácsára (ma a Brémai Filharmonikusok szólóbrácsása), Isabelle pedig öt éven keresztül a második hegedűs szerepét játszotta. Úgy érzi, ebből rengeteget profitált, könnyebben megértette a harmóniai struktúrákat, és egy életre megszerette a kamaramuzsikálást.

Tizenegy éves korától több nyáron át Zsigmondy Dénes mesterkurzusaira járt, tőle kezdett Bartókot tanulni, előbb a szólószonátát hegedűre, majd az egész Bartók-repertoárt. Bár rengeteget kellett gyakorolnia, mégsem esett nehezére a munka, mivel sokáig ő volt a körülrajongott legkisebb és legtehetségesebb Zsigmondy-növendék. Zsigmondy személyesen ismerte Bartókot, sok anekdotát mesélt róla zenetanulás közben, ami megkönnyítette a kislány számára, hogy érzelmileg közelebb kerüljön az egyébként nehezen értelmezhető darabokhoz. Ezek után nem csoda, hogy első lemezfelvétele 1997-ben éppen Bartók-darabokból készült.

1987-ben, tizenöt évesen megnyerte az augsburgi Leopold Mozart szólóhegedű-versenyt. A kamarazenélés ettől kezdve háttérbe szorult, nagy zenekarok szólistájaként eljátszhatta szinte az egész hegedűrepertoárt Mozarttól Mendelssohnon át Dvorakig. Közben Chistoph Poppennél tanult tovább, akiről azt mondja, „nála vált zeneileg felnőtté”. Az első meghallgatáson egy Mozart concertót játszott Poppennek, aki így kommentálta a játékát: „Az első részt játszd vibrato nélkül.” Ez akkoriban szinte sokkolóan hatott rá. Később megértette, hogy a vibrato olyan ékszer, amelyet nem lehet válogatás nélkül bármire ráaggatni.

A historikusokkal való közös munka (Giovanni Antoninivel, Frans Brüggennel) mély benyomást tett rá, és meghatározta játékmódját. „Ha az ember csak egyszer is igazi barokk hegedűn játszhat, bélhúrokkal és régi vonóval, mindjárt meghallja a különbséget. Ha pedig elindul ezen az úton, aligha van visszaút.”

Márpedig Isabelle Faust 1996 óta nem akármilyen barokk hangszeren játszik: az egyik német bank szponzorálásával sikerült szert tennie az úgynevezett „Csipkerózsika” Stradivarira, amely 1704-ből származik, becenevét pedig azért kapta, mert hosszú ideig elveszettnek hitték. A hangszer egyébként nem adta meg magát olyan könnyen, mint a mesebeli királylány, ébredése után még hat évnek kellett eltelnie, mire igazán felébredt, és minden szépségét a hallgatóság elé tárta.

Ilyesmire számíthatunk kedden.

Beethoven szonáta Alexander Melnikovval.

Bachot is a legmagasabb fokon interpretálja.