Alexander Melnikov, Isabelle Faust, Claudio Abbado, Nelson Freire, Fabio Biondi és Christian Gerhaher lemezeit ítélte 2012 legjobb komolyzenei termésének a Guardian. Vivaldi, Beethoven, Villa-Lobos, Sosztakovics, Alban Berg és Schönberg muzsikája a jelek szerint még a versenyképesek közé tartozik.

Sosztakovics első és második zongoraversenye nem tud elavulni. Kétarcú, mint minden jó zene. Egyik pillanatban tombol benne az életöröm és fordulatai megnevettetnek, a következő pillanatban olyan elementáris erővel szólal meg a halálvágy, például a 2. zongoraverseny (Op. 102) 2. tételében, hogy az embernek kedve lenne a Dunába ugrani.

Oda-vissza pingpongozik az érzéseinkkel a briliáns orosz zongorista, Alexander Melnikov, és ebben nagy segítségére van a Mahler Chamber Orchestra Teodor Currentzis vezényletével. Az 1. zongoraverseny (Op. 35) másik fontos szereplője a zongora mellett a trombita, ami Jeroen Berwaerts kezében hol érces-harcias fegyver, hol éteri hangforrás.

A két zongoraverseny között a zongorára és hegedűre írott szonáta (op. 134) a híd. Nehezen emészthető, elvont, „kortárs” zene, nem kényezteti a fület, inkább olyan, mint egy matematikai feladvány, megdolgozza a hallgató agyát. Melnikov partnere itt Isabelle Faust, akivel összeszokott párost alkot. Faust egyébként jövő januárban nálunk is fellép a Művészetek Palotájában.

A lemezbe itt lehet belehallgatni.

Beethoven Hegedűversenyét a 79 éves Claudio Abbado megdöbbentő energiával és légies könnyedséggel irányítja. Az együttes és a szólóhegedű között finom párbeszéd alakul ki, tele emlékezés motívummal. Isabelle Faust ezen a lemezen már abszolút főszereplő.

Az emlékezés tematikája köti össze Beethoven művét Alban Berg Hegedűversenyével, melynek alcíme: Egy angyal emlékére. A művet a 18 évesen gyermekbénulásban elhunyt Manon Gropius, Alma Mahler és Walter Gropius lánya emlékének ajánlotta a szerző. Atonális és tonális muzsika között lebeg a mű anyaga, hol az egyik, hol a másik irányba mozdul el. Dallamvilágában felbukkan népdal, saját Wozzeckjének egy momentuma, Bach korálgyűjteményének egy darabja, az Es ist genug kezdetű ének. Formai tekintetben is rendhagyó mű, hiszen csupán két tételből áll.

Isabelle Faust játéka a Beethoven Hegedűversenyben is virtuóz, de amit itt művel, az tényleg lélegzetelállító. Ez a zene tényleg fáj, a hegedűszóló ostorcsapásai nem kímélik a hallgatót.

A lemezbe itt lehet belehallgatni.

Alban Berg után Vivaldi L’ Oracolo in Messenia című pasticcio operájának legvadabb bosszúáriája is csak szelíd, esztétikus merengés. A pasticcio amolyan egyveleget jelent. A 18-19. században bevett gyakorlatnak számított, hogy több zeneszerző áriáiból, operáinak egy-egy részéből új szövegkönyvvel „új” operát gyártottak. Ilyen ez a mű is, azzal a különbséggel, hogy ezt korábbi operáiból maga Vivaldi állította össze és mutatta be 1738-ban. Fabio Biondi barokk specialista a tőle megszokott színvonalon prezentálja a művet olyan szuper szólistákkal, mint Vivica Genaux, Julia Lezhneva, Ann Hallenberg, Romina Basso, Franziska Gottwald, Magnus Staveland, Xavier Sabata.

Íme egy jó kis ária a műből, Ann Hallenberget halljuk.

Nelson Freire brazil zongoraművész Villa-Lobosnak és barátainak állít emléket szólólemezén. Játéka letisztult, egyetlen pillanatra sem akarja elhitetni velünk, hogy most valami nagyon mély és nagyon komoly muzsikát hallunk. Nem dramatizálja túl, helyette finom kis zenei portrékat fest. Virtuóz örömzenélés a javából.

Christian Gerhaher az egyik legjelentősebb élő német dalénekes. Különleges, sok színárnyalatban pompázó hangszínével döbbenetes hatásokat tud elérni. Intelligens technikáján érezhető a mester, Dietrich Fischer-Dieskau nyoma. Schubertet Dieskau óta keveseknek sikerült olyan mélységben megszólaltatni. Ő az egyik kivétel.

Tulajdonképpen bármelyik lemeze lehetne az év legjobb albuma, de nem véletlen, hogy erre esett a választás. Schönberg, Alban Berg, Haydn és Beethoven dalai egészen különös „hangszerelésben” szólalnak meg az ő ajkán. Reveláció.

A lemezbe itt lehet belehallgatni.
 

Kövesd a Figarót a Facebookon is!