Fotók: Hajdú D. András [origo]
Csajkovszkij, Dvořák, Beethoven, Schubert, Mozart után a hatodik zenei maratont február 3-án, vasárnap Bartók Bélának szenteli a projekt atyja és kivitelezője, Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar. Az eseménynek, ahogy eddig is, a Művészetek Palotája ad otthont. Tizenegy koncerten jobbnál jobb előadók, köztük gyerekek, gondosan válogatott darabokon keresztül igyekeznek közelebb vinni a hallgatóságot Bartók könnyűnek semmiképpen, ám izgalmasnak annál inkább nevezhető nyelvéhez.
Fischer Iván nagy sikerű holland-amerikai turnéról érkezett a Bartók-maraton sajtótájékoztatójára, a Művészetek Palotájába. A New York Times szuperlatívuszokban ecsetelte a zenekar teljesítményét és hangzásvilágát, a kanadai Le Devoir a BFZ montreali fellépését az év koncertjének titulálta.
Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a maraton a BFZ és a Müpa együttműködésének sikersztorija. A szinte egész napos esemény azért különleges, mert a műsorkoncepció lehetővé teszi, hogy szinte személyesen találkozzunk Bartókkal. Ezt az érzést fokozzák a koncerteket kísérő kiállítások és filmvetítések.
Fischer Iván a maga közvetlen módján elmesélte, hogy a BFZ tagjai közül New Yorkban többen is elzarándokoltak a házhoz, melynek falán emléktábla hirdeti, itt lakott valaha Bartók Béla. Ők aztán szerencsésen hazatértek, ami Bartóknak sajnos nem sikerült.
Fischer szerint „a maraton értelme, hogy ne csak a zeneszerzőt, hanem az embert is megismerjük. Bartók ugyanis nem akármilyen ember volt. Az össze-vissza zavart magyar gondolkodás számára ma is olyan, mint egy iránytű. A helyes gondolkodás és cselekvés irányába mutat. Amikor a magyar népdalok mellett szlovák és román gyűjtéseket is végzett, sokan támadták. Ám Bartókot ez nem ingatta meg, hazáját szerető kozmopolita volt, aki a külföldet nem tekintette ellenségének. A ’30-as években fellépett a náci ideológia ellen, az Anschluss után megtiltotta, hogy az Universal kiadja a műveit.”
Fischer Iván találóan felskicceli Bartók portréját: „Első látásra kicsit szikár, gátlásos, nehezen megközelíthető figura. Nem az a típus, aki azonnal levesz minket a lábunkról. De ha egy kicsit jobban megismerjük, kiderül, milyen csodálatos lelke van.”
Bartók zenéje ma sem könnyen értelmezhető nyelv. Olykor nagyon modernnek, sőt kortárs zenének tűnik, máskor meg fekete-fehér filmkockák peregnek a szemem előtt, amikor hallgatom.
„Kétségtelen, hogy Bartók nyelve modern. Ha valaki úgy érzi, hogy nem érti, túl nehéz, nincs vele egyedül”, magyarázza Fischer. „Ő a huszadik századi nyelvújító zeneszerzők családjába tartozik, mint például Schönberg vagy Hindemith. Az az érdekes, hogy Hindemithet nem játszanak túl gyakran a világ koncerttermeiben, Bartókot viszont egyre többet. Ez csak annak a jele lehet, hogy az emberek a modern nyelv ellenére megérzik benne az igaz és mély tartalmat.”
Utolsó kommentek