figaro

Wieland és Wolfgang Wagner szeretett "farkas nagybácsijukkal"

Hannes Heer, neves német történész Katharina Wagner döntése ellen tiltakozik, aki néhány héttel ezelőtt a müncheni Bajor Állami Archívumnak ajándékozta apja, Wolfgang Wagner írásos hagyatékának egy részét. A dokumentumokat mind az örökös, mind az archívum privátnak tekinti, tehát a kutatók és a nyilvánosság számára nem lesznek hozzáférhetők.

A történész szerint a Bayreuthi Ünnepi Játékok jelenlegi intendánsa, a zeneszerző dédunokája ezzel megnehezítette a történészek számára a kulcsfontosságú dokumentumokhoz való hozzáférést.

A Wagner-dinasztia sorsa elválaszthatatlan a német történelemtől. Richard Wagner köztudottan antiszemita volt, ami valószínűleg közrejátszott abban, hogy a hitleri rezsim Bayreuthot a nemzetiszocialista ideológia kulturális fellegvárának tekintette.

A történészek évek óta követelik, hogy tegyék hozzáférhetővé a kutatók számára a Wagner-utódok hagyatékát, hiszen csak így lehetne tisztázni, pontosan milyen szerepet játszott a Wagner család a hitleri érában. Hannes Heer, aki egyébként a 2013 végéig Bayreuthban látható Elhallgatott hangok. A Bayreuthi Ünnepi Játékok és a zsidók 1876-tól 1945-ig című kiállítás kurátora, nehezményezi, hogy Katharina Wagner önkényesen döntött, anélkül, hogy akár történészekkel, akár a család másik ágával egyeztetett volna.

Hannes Heer

„Katharina Wagner minden fórumot figyelmen kívül hagyott: a személyeset – vagyis magát a családot, a családnak azon ágait, amelyek szintén rendelkeznek hagyatékkal –, a várost, a Richard Wagner Alapítványt, a Richard Wagner Nemzeti Archívumot, melyek Bayreuthban működnek. Mindenen és mindenkin átlépett, senkivel sem folytatott párbeszédet, önhatalmúlag úgy döntött, hogy az egészet Münchenbe küldi” – nyilatkozta a történész a Bajor Rádiónak.

Katharina Wagner

Az is kérdéses, hogy a Münchennek ajándékozott, privátnak nyilvánított dokumentumok mennyire teljesek. Hannes Heer attól tart, hogy Katharina Wagner esetleg szelektált az apja után maradt papírok között, elsődlegesen azonban az operarendező dédunoka szemléletét kérdőjelezi meg: amit Katharina Wagner magánügyként kezel, az a történész szerint közügy, vagyis a Hitler alatt tevékenykedő Wolfgang Wagner hagyatékát nem magán-, hanem köztulajdonnak kell tekinteni.

Wolfgang Wagner négyévesen, 1923-ban találkozott először a Bayreuthba rendszeresen ellátogató Hitlerrel, akit a gyerek farkas nagybácsinak nevezett el. Wolfgang Hitler hatalomra jutása után ugyan belépett a Hitler Jugendbe, ám a náci pártnak már nem volt tagja. Harcolt a II. világháborúban, többször megsebesült, majd 1940-ben alkalmatlannak találták további szolgálatra. Hitler meglátogatta őt a kórházban.

Wolfgang Wagner

A történész az állami szerveket is hibáztatja, szerinte ugyanis ezeknek kötelességük lett volna felülvizsgálni Katharina Wagner döntését. A Bayreuthi Ünnepi Játékok nem családi vállalkozás, a Wagner Alapítványt jórészt az állam és magánszponzorok finanszírozzák. Az alapítványi szerződésében foglaltak szerint pedig minden dokumentum, amely az ünnepi játékok működésével kapcsolatos – egészen a kezdetekig visszamenőleg – az alapítvány jogkörébe tartozik.

Dr. Sven Friedrich, a bayreuthi Richard Wagner Archívum igazgatója cáfolja a történész vádjait, szerinte ugyanis tisztán jogi szemszögből a hagyaték igenis magántulajdonnak tekintendő, és csakis az örökösök dönthetnek a sorsáról. Az igazgató sajnálatosnak tartja, hogy a dokumentumok elkerülnek Bayreuthból, ám azt is hozzáteszi, hogy az általa irányított intézmény nincs olyan helyzetben (sem kellő mennyiségű pénz, sem hely, sem személyzet nem áll rendelkezésükre), hogy a hagyatékot megfelelően kezelni tudnák.