A klasszikus zenének és művészeteknek szentelt ausztrál Limelight magazin összegyűjtötte a tíz számára legjelentősebb húsvéti zenét. Mint minden listával, ezzel is lehet vitatkozni, hiszen mindenkinek megvannak a maga kedvencei. Ugyanakkor olyan zenéket találhatunk közöttük, amelyeket mindenképpen érdemes megismerni.

10. Giovanni Gabrieli: Exultet iam angelica turba

Giovanni Gabrieli (1557-1612) velencei zeneszerző, Orlando di Lasso tanítványa, később Heinrich Schütz mestere. Az 1580-as és 90-es években Gabrieli volt a lagúnák városának első számú zeneszerzője. Munkásságában világosan nyomon követhető a reneszánszból a barokkba való átmenet: egyes művei ellenpontos szerkesztésűek, másokban viszont már basso continuóval operál. Mint legtöbb egyházi művét, ezt a húsvéti motettát is a Szent Márk-bazilika számára írta, amelynek haláláig első orgonistája volt. Velük érdemes meghallgatni: His Majesty’s Sagbutts and Cornetts, Concerto Palatino, Jeffrey Skidmore vezényletével.

9. John Rutter: Variációk egy húsvéti témára, két orgonára

John Rutter 1945-ös születésű angol kórusvezető és komponista. 1981-ben ő alapította a Cambridge Singers kórust, amelynek azóta is vezetője. Rutter az egyik legjelentősebb és legismertebb kortárs vokális és egyházi zenét szerző komponista. Pályája elején jó néhány orgonadarabot is írt, köztük ezt a húsvéti művet, amelyben a keresztény zene több évszázados hagyománya keveredik a középkortól egészen a dzsesszig. Diane Bish és Simon Preston előadásában ajánljuk.

8. Aulis Sallinen: Barabás beszélgetései

Sallinen 1935-ben született, finn zeneszerző, a finn modernizmus atyja, az ő köpenyéből bújtak elő a finn opera megújítói, Kimmo Hakola vagy Esa-Pekka Salonen. Eddig nyolc szimfóniát, egy-egy hegedű-, cselló-, fuvola- és kürtversenyt, illetve számos operát komponált.  A 2003-ban született Barabás beszélgetései tulajdonképpen egy miniopera (drámai dalciklus) öt szereplőre, egy elbeszélőre és hét hangszerre. Sallinen műve a legvégső emberi kérdésekről szól: bűnről és bűnhődésről, hitről és hitetlenségről, és az egyén önmegismeréséről. Sallinennek mindössze hét hangszerrel sikerül elképesztő hangkozmoszt teremtenie, amelyben az emberi hangok időtlenül csendülnek fel, a létezés alapkérdéseit boncolgatva.

7. Rimszkij-Korszakov: Orosz húsvét nyitány

A művet, amelyben Rimszkij-Korszakov ortodox liturgikus témákat dolgoz fel, 1888-ban mutatták be Szentpéterváron. Rimszkij-Korszakov nem volt templomba járó ember, a pogány néphit éppúgy érdekelte, mint az orosz keresztény liturgia zenei hagyományai. Szimfonikus költeményében is ez a kettősség jelenik meg: a komor keresztény áhítat és pogány örömünnep keveréke.

6. Mascagni: Húsvéti himnusz a Parasztbecsületből

Szexualitás és vallásosság itt sokkal direktebb módon jelenik meg, mint mondjuk Wagner Parsifaljában. Mascagni Parasztbecsülete az olasz verista stílus egyik etalonja. A verista az olasz vero, igaz szóból származik, arra utal, hogy ezek a művek a reális életből vett történeteket, szegény sorsú figurákat vonultatnak fel, szembehelyezkedve az idealizmussal és a romantikus felfogással.

Az opera hatalmas sikert ért el, az ősbemutatón (1890) a szerzőt negyvenszer tapsolták vissza a függöny elé. Aki egyébként látta a Keresztapát, annak ismerős lehet Mascagni operája, hiszen a filmben bőven hallunk belőle idézeteket.

Az opera cselekménye éppen húsvétkor játszódik, a húsvéti kórus Santuzza imájával Szűz Máriához pedig szinte már örökzöld közhelynek számít. Ezen a felvételen Santuzza szerepét Várady Júlia énekli.

5. William Cornysh és John McCabe: Woefully Arrayed

Ha valami igazán szomorút, ugyanakkor spirituálisan emelkedettet szeretnénk hallani, akkor itt van a Woefully Arrayed. Az ifjabb William Cornysh (1465-1523) sokoldalú figurája volt VIII. Henrik udvarának. Komponista, drámaíró, színész és költő, a Chapel Royal kórusvezetője. Ő írta az udvar számára a zenét minden jeles eseményre.

Az Eton Choirbook számtalan fennmaradt művét tartalmazza, van egy gyönyörű Salve Reginája és egy Stabat Matere. Kiemelkedően szép a Jézus szenvedését és feltámadását elmesélő anthem, a Woefully Arrayed. Zenei intenzitás és műészien alkalmazott ellenpont arányos keveréke.

Tavaly John McCabe kortárs angol zeneszerző ugyanerre a szövegre elkészítette a maga verzióját a Stile Antico a capella együttes számára. A Cornysh által használt szöveg három versszakát zenésítette meg. Érdekes, hogy a XXI. századi vízió alig drámaibb, mint a sok száz éves eredeti.

4. Telemann: Brockes-Passió

Barthold Heinrich Brockes 1712-ben jelentette meg passió librettóját, melyet aztán jó pár neves komponista megzenésített. A leghíresebb Händel műve (1715-1716). Ugyanebből az időből származik Georg Philipp Telemanné. Telemann műve talán a leghosszabb. Drámaisága nyomába nem ér Bachnak, sem Händelnek, de vannak benne nagy pillanatok. Érdekes, hogy annak idején Bach Máté-passióját tartották operaszerűnek, holott Telemanné már-már valóban az.

A könnyű tollú, termékeny szerző már 12 évesen megírta első színpadi művét, amúgy több művet komponált életében, mint Bach és Händel együttvéve. A szövegben Jézus halála és szenvedése áll a középpontban, a zene erőteljes, hatásos színekkel ábrázolja az olyan pillanatokat, mint Jézus megkorbácsolása, tövissel megkoronázása vagy a keresztre feszítés. A legjobb előadás René Jacobsot dicséri.

3. Vaughan Williams: Öt misztikus ének (húsvétra)

Ralph Vaughan Williams (1872 –1958) angol zeneszerző, az angolok Bartókja, ugyanis egész alkotói művészetét meghatározta a népzenegyűjtés. Zenéjére a Ravellel való találkozás is rányomta bélyegét. Az Öt misztikus ének George Herbert „Easter”-verseire készült. Herbert pap volt, és bár Vaughan Williams nem volt éppen vallásos, azért a spirituális erők inspirációjáról nem mondott le. Zenekar kíséretes, kórusra és szólistára írott művét 1911. szeptember 14-én a zeneszerző maga vezényelte.

Az első négy énekben a szólista játssza főszerepet. A kórus csak mellékszereplője, talapzata a személyes meditációnak. Az utolsó, a feltámadás dicsőségét zengő énekben azonban a kórus hangja a meghatározó. 

2. Wagner: Parsifal

Húsvétkor az operaházak repertoárjában menetrendszerűen előkerül Wagner Parsifalja, amely a megváltás történetét a Parsifal-mondakörre építi. Bár soha nem írt kimondottan szakrális zenét, ugyanakkor egyetlen műve sem nélkülözi a szakralitást, a Parsifal, mondhatnánk, Wagner Máté-passiója.

A történet Wolfram von Eschenbach 13. századi epikus költeményén, illetve Chrétien de Troyes Szent Grál-eposzán alapszik. Parsifal, Artúr király lovagja a Szent Grált keresi, a kelyhet, amelyben felfogták a keresztre feszített Jézus vérét. Parsifal a test és lélek, a csábítás pszichológiai mélyrétegein áthatolva végül kezébe veheti a szent kelyhet.

1. Bach Máté-Passió

Mi más is állhatna a húsvéti zenék élén, mint Bach Máté-passiója. Az 1727-ben írt művet először valószínűleg 1727 nagy péntekén adták elő a lipcsei Tamás-templomban.

Az európai kultúra számára Mendelssohn fedezte fel újra, amikor 1829-ben saját vezényletével előásta a feledés homályából. Azóta gyakorlatilag a legtöbbet játszott és legnagyobb becsben tartott zenei ereklyék között tartjuk számon. John Eliot Gardiner előadásában ajánljuk.