Lebilincselőnek, rendkívülinek és erőteljesnek nevezte Baráti Kristóf szólóhegedű-koncertjét a The Washington Post, amelyet a washingtoni The Phillips Collection hangversenytermében adott.

A lap online kiadásában hétfő este megjelent kritikájában Stephen Brookes arról írt, hogy egy 90 perces szólóhegedű-előadás "bármely hegedűs számára a kötéltánchoz fogható feladat, mert nemcsak a koncert dallamának, harmóniájának és ritmusának súlyát kell egyedül elbírnia, hanem annyira ellenállhatatlanul kell játszania, hogy elenyésszenek a szólóforma korlátai". A szerző szerint ez nagyszerűen sikerült a magyar virtuóznak.

Brookes jellemzése szerint Baráti jóformán mozdulatlanul, a világot kizárva, lehunyt szemmel merült el a szonátákban, a zene pedig, a művész showmanséget nélkülöző félrehúzódásának köszönhetően váratlan erővel tört elő a két Eugene Ysaye-műből, amelyeket rendkívüli intenzitással és majdnem zenekari terjedelmű hangzással szólaltatott meg.

Az Ysaye-darabok megkapó interpretálását követte a hangverseny revelatív súlypontja, Bach 2. d-moll partitája. A szerző szerint Baráti "mesterien" adta elő a "talán a legnagyszerűbb művet, amit valaha szólóhegedűre írtak". Ezt követte  Bartók Bach által inspirált Szólószonátáját, amelyet "Baráti olyan éleslátással és értéssel játszott, hogy a közönség ovációban tört ki, visszahozva őt egy ráadásra, Paganini Capriccio No. 1 című darabjának előadására" - méltatta Brookes a magyar muzsikust.  

Folytatódik a turné

Washington Baráti észak-amerikai koncertkörútjának negyedik állomása volt. Előzőleg, január 13-án a West Palm Beach-i Kravis Centerben, január 15-én Torontóban, január 16-án a bostoni Harvard Musical Association koncerttermében lépett fel. Január 20-án, kedden Harrisburgben, 21-én, szerdán pedig a New York-i Carnegie Hallban ad koncertet.

"Szólóhegedűre eleve nincsen túl változatos és túl nagy repertoár, azonban ez a három szerző a hegedű három annyira különböző aspektusát mutatja be - miközben nagyon jól kapcsolódnak is egymáshoz -, hogy azt hiszem, nagyon kerek műsort lehet belőlük összeállítani" - mondta az előadóművész turnéja programjáról az MTI-nek.

Azzal kapcsolatban, hogy melyik hangzásvilágban érzi magát a legjobban, úgy fogalmazott: nem helyezné egyiket sem a másik elé. "Bach talán az alapját jelenti mindenfajta hangszeres polifón játéknak. Ysaye hat szólószonátájának nagyon egyedi hangzásvilága van: 20. századi, de képes beleszőni a zenéjébe a posztromantikus hangulatot. Bartók pedig saját műveiből és minden korábbi szólóhegedűs műből tudott meríteni, nem beszélve a rengeteg népzenei hagyományról, és ezeket mind bele tudta sűríteni a szólószonátájába" - hangsúlyozta a hegedűművész.

Óriási lehetőség

Baráti Kristóf elárulta, hogy óriási lehetőségnek tekinti, és izgatottan várja a Carnegie Hall-beli fellépést, de ugyanazzal a hozzáállással, alázattal készül a koncertre, mintha bárhol máshol játszana a világon. A bachtrack.com összeállítása szerint 2014-ben Baráti Kristóf volt a világ legkeresettebb hegedűművésze. A magyar virtuóz tíz esztendeje a Chicagói Stradivari Alapítvány Stradivari-hegedűjén játszik, amely 1703-ban készült.