200 évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon, amikor Richard Wagner Lipcsében a világra jött, egy ifjú olasz zeneszerző élete nagy eseménye előtt állt. A velencei San Benedetto Színház aznap este mutatta be két felvonásos vígoperáját, melynek megírására mindössze három hete volt.

1813. május 22. szombat, hajnali három óra. A huszonegy éves Gioacchino Rossini az íróasztalánál ül, dúdol, és szélsebesen jegyzetel az előtte heverő papírlapra. A korai óra jó hatással van az agysejtjeire, csak úgy ömlenek belőle a jobbnál jobb ötletek. Szüksége is van kreativitása legrejtettebb forrásaira, mivel nyakán a határidő. Az utolsó simításokat végzi.

Eredetileg kollégája, Carlo Coccia operáját akarta bemutatni a velencei San Benedetto Színház, de Coccia elakadt a komponálással. A színháznak sürgősen szüksége volt egy új darabra, és ez volt a fiatal zeneszerző nagy esélye. Alig három hét állt rendelkezésére a bemutatóig. Bár Rossini munkatempója híresen gyors volt (rossz nyelvek szerint több időt töltött főzéssel, mint komponálással), 18 (más források szerint 27) nap alatt tető alá hozni egy egész estét betöltő operát, számára sem volt félvállról vehető kihívás. Ha akkoriban létezik Guinness-rekordok könyve, biztosan belekerül.

Nem volt vesztegetni való ideje, úgyhogy egy már meglévő librettóhoz nyúlt: Angelo Anelli Olasz nő Algírban című darabjához, amelyet Luigi Mosca már megzenésített, és amelyet a milánói Scalaban mutattak be öt évvel korábban, 1808-ban. Rossinit azonnal megihlette a szerelemtől agylágyulást kapó Musztafa bej története, aki hagyja, hogy az olasz Isabella az orránál fogva vezesse. Igazi bohózat, tele helyzetkomikummal, mesterkedéssel, nevettető fortélyokkal, tökéletesen alkalmas arra, hogy Rossini kibontakoztathassa zenei humorérzékét.

Rossini az idő szűke miatt főként az áriákra koncentrál, a recitativók komponálásához segítőt kér fel, vagy saját korábbi darabjaiból „lop”, ha zeneileg passzolnak a készülő opera buffához.

Május 22-én, a bemutató napján szinte kihaltak Velence utcái, mindenki a színházban tolongott. Már az első felvonás végén tombolt a közönség, nem akart véget érni a bravózás. Rossini nem számított ekkora sikerre. „Azt hittem, a velenceiek bolondnak fognak tartani, ha meghallják az operámat. Most kiderült, hogy ők még nálam is bolondabbak” – mondotta állítólag a boldog komponista.

Tény, hogy Rossini zenéjéért ettől kezdve bolondul a velencei közönség, az ifjú komponista kegyeiért versengenek a nők, az egyik híres primadonna magával Lucien Bonaparte herceggel szakít a kedvéért. Mégis, az elkövetkező néhány év több bukást hozott Rossini számára, mint sikert. Még a Sevillai borbély ősbemutatója is látványos bukás volt, amellyel mellesleg Rossini megdöntötte saját rekordjárt. Évtizedekkel később éppen Wagnernek mesélte, hogy 13 nap alatt írta a művet. 

A híres Pappataci-hármas az operából.