Mivel János evangéliuma – sokkal explicitebben, mint a másik három – a zsidókat teszi felelőssé Jézus haláláért, Németországban kísérletet tettek a bachi passió szövegének átírására. Az új szövegben nem a népet általában, hanem a zsidó elitet, a magas rangú papokat okolják Jézus megfeszítéséért.

A János-passió új verzióját éppen egy évvel ezelőtt mutatták be először a berlini dómban. A zene nem változott, a szöveg azonban igen: három zsidó szerző keresett új szövegeket az áriákhoz, főként zsidó imákkal, valamint Paul Celan, Lasker-Schüler és Nietzsche verseivel helyettesítették az eredeti sorokat.

A kezdeményezés egy stuttgarti egyházi zenésztől ered, az ideológiai alapokat pedig Peter von der Osten-Sacken, evangélikus teológiaprofesszor rakta le, aki szerint Bach műve eredeti formájában zsidóellenes indulatokat gerjeszthet, ami a ma embere számára elfogadhatatlan, politikailag inkorrekt. Osten-Sacken szerint nem mehetünk el továbbra is szó nélkül a mellett, hogy a mai napig olyan előítélettel terhelt mondatok hangoznak el a templomokban vagy akár a hangversenytermekben, amelyek a múltban rendkívül súlyos következményekkel jártak.

Peter von der Osten-Sacken

A teológiaprofesszor konkrétan a János evangélium átírását vagy legalábbis kommentárokkal ellátását sürgeti. A másik három evangéliumban sokkal hangsúlyosabban jelenik meg, hogy a főpapok vették rá a sokaságot arra, hogy Jézus helyett Barabást kiáltsanak. A negyedik evangélium azonban a leegyszerűsítő és általánosító „zsidó” terminussal él, ahonnan már csak egy kis ugrás a „Krisztusgyilkos zsidók” sztereotípiája, amely már a középkorban szörnyű pogromokhoz vezetett.  

Természetesen szó sincs arról, hogy az antiszemitizmust mint olyat bárki Bach vagy a János-evangélium számlájára írná. Bár valószínűleg nem véletlen, hogy ez az evangélium a többitől eltérően a hitetlen zsidó tömeg felelősségét hangsúlyozza, a János-evangélium keletkezése idején ugyanis nagyon felerősödtek a zsidó-keresztény konfliktusok.

Az átdolgozott passió bemutatóját e szavakkal vezette be Rolf Schieder, teológus: „Bach nemcsak nagy komponista volt, de remek teológus is. Megtehette volna, hogy két kórussal operál, a gonosz zsidók és az áhítatos keresztények karával. Bach azonban nem így járt el. Az énekeseknek mindkét pólust egyesíteniük kell magukban: hitetlenséget és hitet, gyűlöletet és bűnbánatra kész lelkiismeretet. Nem a mester teológiai bölcsessége rejlik-e a döntés mögött? Nem oszthatjuk fel az emberiséget jókra és rosszakra, hívőkre és hitetlenekre, istenfélőkre és istengyilkosokra. Minden ember kettős lény, egyszerre igaz és bűnös, istenkereső és isten elől menekülő, gyáva és mégis hűséges, mint Péter, és sohasem tudhatjuk, helyesen döntünk-e, amikor választásra kényszerülünk (Jézus vagy Barabás?).”

A német teológusok János-evangélium-értelmezésével egyébként XVI. Benedek pápa is egyetértett. Így ír erről: "Kik voltak Jézus vádlói? János szerint egyszerűen a zsidók. Ez a kifejezés azonban Jánosnál semmiképp sem Izrael népét jelöli, mint azt a mai olvasók talán hajlamosak feltételezni. A zsidó szó itt precízen és szigorúan behatárolt jelentést hordoz: a vallási vezetőkre utal.”

A keresztények vagy a vallás nélküli Bach-rajongók számára a passió természetesen nem a zsidó-nem zsidó kérdésről szól, hanem az emberi létezés mélységeiről és magasságairól, gyötrelmeiről és gyönyöreiről. Akit pedig Bach zenéje gyűlöletre ösztönöz, az amúgy is menthetetlen.