A ’40-es évektől napjainkig nem igen volt olyan évtized az operajátszás történetében, amikor az ügyeletes sztárok között ne akadt volna legalább egy svéd hangfenomén. Minden operarajongó kapásból sorolja: Birgit Nilson, Nicolai Gedda, Gösta Winbergh, Jussi Björling, Håkan Hagegård, Malena Ernman, Anne Sofie von Otter, Lisa Larsson, Hillevi Martinpelto, Miah Persson, Malin Hartelius, és végül Nina Stemme, akit a rangos német szaklap, az Opernwelt immár másodszor választotta az év operaénekesének.

A stockholmi egyetemen közgazdaságot tanul, mellette a Stockholmi Operastúdióban alapozza meg énekesi karrierjét. Olaszországban debütál 1989-ben Mozart Le Nozze di Figarójában, Cherubino hálás szerepében. 1993-ban megnyeri a Placido Domingo alapította nagy presztízsű énekes versenyt, az Operaliát.

Mezzoszopránként indul. Kezdetben a magasabb hangoknál állandóan problémái akadnak. Sőt az ’A’ hangot annyira nem jól képzi, hogy párhuzamosan kell ének-, illetve beszédtanárhoz járnia.

25 éves, amikor közgazdasági tanulmányait megszakítva két éven keresztül privát énekórákat vesz Stockholmban, egy magániskolában. Egyik tanára Puccini Bohémjéből Mimí áriáját kéri tőle, Nina Stemme szépen el is hangicsálja. Mire a tanár kijelenti, hogy ő inkább szoprán, mint alt és elkezdik kitágítani hangi adottságainak határait.

Az eredmény látványos. A svéd szoprán hangja ma az érzékeny lírai és a súlyos drámai szokatlanul tökéletes ötvözete. Természetesen, könnyedén, manírok nélkül énekel, és az ABC egyetlen betűjével sincs többé gondja.

Amikor egyik tanára ártatlanul megkérdezi, gondolt-e már arra, hogy Wagner Izoldáját felvegye a repertoárjába, a fejét rázza, mert a művet még soha nem is hallotta. Ezen aztán hamar segítenek.

1999-ben és 2000-ben már olyan „könnyebb” lírai szerepeket vállal, mint a Tannhäuser Erzsébete, a Lohengrin Sentája, de akkor még azt gondolja, ezen túl nem merészkedik, marad kizárólag a bel canto szerepeknél, Verdi és Puccini hősnőinél.

A managgerek, impresszáriók, karmesterek azonban másképp gondolják. A szíve bármennyire Verdié, a hangja Wagnerért kiált.

2003-ban Nina Stemme a Glyndebourne-i fesztiválon debütál Izolda szerepében. Innen már nincs visszaút. Irány Bayreuth és a Covent Garden, illetve az egyik legkimerítőbb Wagner-szerep, a Ring Brünnhildéje. 

Többek között ezt a teljesítményt értékeli az Opernwelt, amikor 2012-ben az év operaénekesének választja. A művésznő 2005-ben egyszer már megkapta a magazintól a megtisztelő címet.

Repertoárjának gerincét ma már egyértelműen a nagy drámai szerepek alkotják. Puccini hősnői közül már csak a Turandot van hátra, az operairodalom egyik legnehezebb szerepe. Nina Stemme 2013-ban ezt is abszolválja. Verdi alakjai közül énekelte már Desdemonát, Elisabettát és Leonorát, az Aidát DVD-n is rögzítették, a 2007-es felvételen Fischer Ádám vezényli a művet. Richard Strauss nőalakjait szintén kipipálhatja.

Ma Nina Stemmét tartják az egyik legnagyobb Wagner-szopránnak. Izoldája etalon értékű, mint annak idején a szintén svéd Birgit Nilsson vagy a norvég Kirsten Flagstad alakítása. Érdemes belehallgatni.