Ha azt mondom Debussy, azt mondod: A tenger, Egy faun délutánja, Pelléas et Mélisande, Ibéria. De ha azt mondom Szent Sebestyén vértanúsága, Játékok, Khamma, Gigues, Szirének, nem vágod rá azonnal, Debussy. Valljuk be, ehhez már kell a telefonos segítség.

A hiányosságra kivételesen nem félműveltségünk a magyarázat. Honnan ismerhetnénk, ha alig játsszák koncerttermekben, lemezfelvételen is elvétve örökítették meg őket. Ha valami nem a kanonizált repertoár része, akkor biztos nem is olyan jó. Ez igaz lehet, mondjuk Verdi korai operáira, Debussy oeuvre-jében azonban aligha akad gyenge láncszem.

 Az említett műveket egyszerűen azért nem ismerjük, mert előadásuk irtó macerásan illeszthető be a hangversenyszervezés praktikus gyakorlatába. Egy példa: a Sziréneket általában azért nem tűzik műsorra, mert szerepel benne egy tizenhat tagú női kar, és ez megoldhatatlan logisztikai problémákat generál.

Valószínű, hogy Kocsis Zoltán ezzel az „előnemadói” gyakorlattal is szeretne leszámolni, amikor a francia zeneszerző 150. születésnapját nagyszabású előadássorozattal tervezi megünnepelni. A Debussy élete hat tételben nem szokványos koncertfüzér, hanem inkább egyfajta zeneszalon, ahol Kocsis a társművészetek segítségével eleveníti fel a francia mester alkotói korszakait.

Kocsis majd zongorázik, körülötte ének-, zene-, és színművészek igyekeznek megjeleníteni a 19. század második felének alkotói energiáktól túlcsorduló levegőjét. A vállalkozásnak van rizikója, de én bízom Kocsis jó ízlésében.

Már csak azért is, mert – nemzetközi mércével mérve – aligha akad valaki, aki mélyebben ismerné a francia mester muzsikáját, mint éppen Kocsis Zoltán, akinek Pelléas et Mélisande interpretációjáról megboldogult Fodor Géza is szuperlatívuszokban beszélt.

Debussy zongoradarabjainak legjavát Kocsis már lemezre vette. A Debussy-szeánszokon olyan műveket is hallhatunk, amelyeket a pianista karmester még nem rögzített, mint például a Bohém táncok, a Maszkok vagy az Etűdök.

Claude Achille Debussy különc figurája a zeneirodalomnak, úgyhogy illik hozzá a formabontó összművészeti produkció. Kocsisnak feltehetőleg sikerül bebizonyítania, hiába a zenetörténészek abbéli igyekezete, hogy a zenéjét beszuszakolják az impresszionizmus feliratú fiókba. Kilóg a lóláb.

Debussy valamennyi műfajban és valamennyi alkotói korszakában meghökkentően modern. Miközben Chopin vagy Wagner, az indonéz gamelán vagy a jazz hatását véljük felfedezni a sorok között, ő úgy rajzolja újra a világot, hogy ha a természet egyik napról a másikra eltűnne, zenéjéből rekonstruálni lehetne.

Kocsis Zoltán hatrészes sorozatának első tétele szeptember 21-én, este 19 órakor kezdődik a Müpában, a Fesztivál Színház pódiumán.