Fotó: Hajdú D. András [origo]

A közelmúltban megnyílt Budapest Music Centernek óriási szerepe van abban, hogy legjelentősebb kortárs zeneszerzőnk, Eötvös Péter egyre több időt tölt idehaza, kortárs zenei alapítványa ugyanis az új zenei központ falai között talált otthonra. A műhely teljes gőzzel beindult, karmesterek, zeneszerzők, operaénekesek, fiatal művészek adják egymásnak a kilincset.

Eötvös Péter Angyalok Amerikában workshopján mi is ott lábatlankodtunk, és sikerült Eötvössel pár szót váltanunk. Szerinte Magyarországon tátongó lyukak vannak a repertoárban, nyugaton nincs kijátszva egymás ellen a kortárs és a klasszikus, itthon pedig nem szabadna megállni Wagnernél, ha a zene nyelvén szeretnénk tudni.

Korábban hírt adtunk Eötvös operájának Los Angeles-i bemutatójáról és sikeréről, most testközelből is meggyőződhettünk róla, milyen erős zenéről van szó. Az Angyalok Amerikában szövegkönyvét a zeneszerző felesége állította össze Tony Kushner Pulitzer-díjas amerikai drámaíró színművéből. A történet a Reagan-korszakban játszódik, de általános társadalmi problémákat feszeget: korrupció, pénz, drog és meleg szerelem a fő témák. Az AIDS-ben szenvedő Prior Walter kísérletet tesz betegsége legyőzésére. Szenvedése során szembesül azzal, hogy az emberek mindennapi kínjaik ellenére tovább küzdenek, ezért neki sem szabad feladnia. Feladatot ad magának egy kitalált angyal személyében: meg kell mentenie az emberiséget.

Az opera nem is érdekelte

A workshopon német és magyar operatanszakos hallgatók tanulják a darabot. A hazaiak egyébként Almási-Tóth András rendező osztályának tagjai. Almási-Tóth már több Eötvös-operát sikerrel színre vitt (Az álmok hídján mentem át, Radames), úgy egy év múlva várhatóan ebből is lesz hazai premier.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Eötvös tekintélyes életművének kvázi a fele opera, így kihagyhatatlan a kérdés, hogyan, mikor került kapcsolatba ezzel a haldokló műfajjal, és mit gondol a jövőjéről.

„A tradicionális opera kezdetben nem nagyon érdekelt. Az opera színházi oldala viszont annál inkább. Azt gondoltam, mivel zeneszerző vagyok, színházat csinálok a magam zenéjével, meglátjuk, mi lesz belőle. Az előéletem megvolt hozzá, már főiskolásként több teátrumban működtem komponistaként és korrepetitorként. A Vígszínházban olyan nagyságokkal dolgoztam együtt, mint Páger Antal, Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Darvas Iván, a Nemzetiben meg Major Tamással hozott össze a sors” – emlékszik vissza Eötvös.

Nem a tradíciót folytatta, de mégis

A hatvanas évek közepén Kertész István volt a Kölni Opera zeneigazgatója, Eötvös pedig az intézmény korrepetitora. Ekkoriban kezdte meg karmesteri tanulmányait, és leginkább az elektronikus zene érdekelte. Opera írására egy véletlen folytán adta a fejét:

„Kent Nagano, a híres karmester felajánlotta, hogy szívesen vezényelné Chinese opera című darabomat. Amikor felvilágosítottam, hogy a darab valójában nem vokális, hanem zenekari mű, Nagano sajnálkozott, és a lelkemre kötötte, írjak egy valódi operát. Két kamaraoperát már írtam addig (Harakiri, Radames), de csak ezután kezdett igazán foglalkoztatni a műfaj. Találkozásom Naganóval a 80-as évek közepén történt, mégis csak tíz év múlva született meg első operám, a Három nővér. Hogy mi máig ható sikerének titka? Valószínűleg az, hogy nem a tradíciót folytattam, hanem új utat jártam”.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Ez persze csak részben igaz, mert Eötvös operái több szállal kapcsolódnak a műfaj hagyományaihoz. Mozarthoz hasonlóan például ő is konkrét operaénekesekre írja a szerepeket, olyan hangokra, amelyek amúgy nap mint nap a klasszikus repertoárt (Verdit, Wagnert, Puccinit) éneklik. Nagy vonalakban így születik egy Eötvös-opera:

„Először kiválasztom a librettót, majd az énekeseket, aztán nekilátok a munkának. A szerepet nem csak az adott énekes hangjára, hanem figurájára, alkatára írom. Később már más is játszhatja, hiszen akkor már megvan a lényeg, megszületett a karakter”.

Végül Eötvös beleszeretett a műfajba, érdeklődni kezdett a múltja iránt is. A nagy klasszikusokat persze ismerte, hiszen korrepetitorként elég sok énekest kísért, de a repertoárt utólag szerette meg.

Az információ már nem elég

Most éppen három operán dolgozik, idén öt operáját játsszák a világ rangos intézményeiben. Nemzetközi szinten mintha jobban értenék és értékelnék művészetét. Zürichben telt házzal megy a Három nővér, a kortárs operának van közönsége. Miért? Mert van hozzá nyelvük.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

„Nyugat-Európában a klasszikus és a kortárs zene nincs egymás ellen kijátszva. Mindkettő együtt él, ahogy a nagyapa az unokával. Mindkettő fontos, mindkettővel törődni kell. A kortárs zene szépségét nem lehet élvezni, ha nem ismerjük a nyelvét. Minden nyelven csak akkor tudunk beszélni, ha megtanuljuk. Ezért a folyamatosság a legfontosabb. Magyarországon tátongó lyukak vannak a repertoárban. Ezeket kéne betömködni. Nem szabad megállni Wagnernél, Debussynél vagy Schönbergnél. Az információ ma már nem elég, meg kell mutatni, hogyan jut el közönség a tudásig, hogyan jut el a saját idejébe”.

Ha már a nyelvnél tartunk, felmerül a kérdés, miért nem írt még Eötvös magyar nyelvű operát?

„A válasz egyszerű. Mert félek tőle. Mert mindenki a Kékszakállúra asszociál, és ez iszonyú nagy kihívás. De talán egyszer sikerül legyőznöm ezt a félelmet.”