Születésnapi hangversennyel köszönti az európai kortárs zene kiemelkedő lengyel alkotóját a Művészetek Palotája. A holnapi hangversenyen Krzysztof Penderecki saját műveit vezényli a Concerto Budapest élén. A 80 éves komponista új operán és kamaradarabokon dolgozik, és semmi kedve nyugdíjba vonulni, mint hangoztatja, húszévnyi terve vár még megvalósításra.

A nyolcvanadik születésnapja felé közeledő Krzysztof Penderecki tele van tervekkel, és november 6-án a Művészetek Palotájában vezényli műveit. A kilencvenes évektől karmesterként is aktív lengyel komponista ezúttal három hazai együttest, a Concerto Budapest zenekart, az MR Énekkart és a Nemzeti Énekkart dirigálja, az est programja pedig két aktuális darabjának, a hegedűre, brácsára és zenekarra írt kettősversenyének és VIII. szimfóniájának magyarországi ősbemutatója lesz.

Krzysztof Penderecki 1933-ban zenekedvelő család gyermekeként született a délkelet-lengyelországi Dębicában. Kisgyermekként hegedű- és zongoraleckéket kapott, tizennyolc évesen felvételt nyert a Krakkói Konzervatóriumba, miközben filozófiai, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmányokat is folytatott az egyetemen. A Krakkói Zeneakadémián 1954-től Artur Malewskinél, majd Stanislas Wiechowicznál zeneszerzést tanult, diplomája megszerzése után pedig kinevezett professzorként az intézmény oktatója lett.

A lengyel kortárs zene fenegyereke már igen fiatalon forradalmian új hangszerelési megoldásairól lett híres, amellyel kivívta a zenei sajtó érdeklődését, miközben hírhedten temperamentumos véleményformálásával évtizedeken át komoly muníciót szolgáltatott a polgárpukkasztásra rezonáló újságírók számára. Darabjai kezdetben főként Webern és Boulez hatását mutatták, és első ízben az 1959-es Varsói Ősz fesztiválon bemutatott műveivel váltott ki nemzetközi visszhangot. 

Penderecki a hetvenes évek közepétől kezdve egyre inkább eltávolodott a formabontó technikák alkalmazásától, ám akkortájt kezdték el felfedezni – Ligeti György zenéjéhez hasonlóan – korai darabjait azok a filmrendezők, akik munkájuk sokkoló, döbbenetes vagy éppen misztikus képi világát felerősítő darabok után kutattak, és ezeket többnyire a kortárs zeneszerzők művei között találták meg. Polymorphia című 1961-es alkotása – amely nélkül a Ragyogás és az Ördögűző sem lenne ugyanaz a vérfagyasztó film – például afféle túlvilági zenetartályként funkcionál, amelyben egy klasszikus vonószenekar az instrumentumaik által kelthető hangok félelmetes spektrumával szembesíti a hallgatót. A filmrendezők körében Penderecki munkássága azóta is töretlen népszerűségnek örvend, darabjai többek között a David Lynch által jegyzett Veszett a világ és az Inland Empire című filmekben is hallhatóak, de a nevéhez köthető a Katyń, Az ember gyermeke és legutóbb, 2010-ben a Martin Scorsese által jegyzett Viharsziget kísérőzenéje is.

A lengyel mester munkássága természetesen nem csupán a filmes műfajokra korlátozódik: életműve rendkívül szerteágazó, négy operája, nyolc szimfóniája és egyéb nagyzenekari darabjai mellett versenyművei, vallásos témájú kórusművei, kamaraművei is kiemelkedőek. Sőt, Penderecki már jó ideje a zenei múlthoz szorosabban kapcsolódó, a késő romantikán alapuló eklektikus stílusban komponál, az egykori fenegyerekből tehát jól fésült, jól öltözött, kellemes társasági figura lett, olyan személyiség, aki ma már nem a kiválasztott keveseknek mutat példát, hanem a tömegekhez szól, letisztult gondolatokkal, közérthető nyelven, a nagy öregekre jellemző szakmai tudással és bölcsességgel.

A nyolcvanadik születésnapját november 23-án ünneplő komponista lendülete mit sem változott az évtizedek során. Új operán és kamaradarabokon dolgozik, és semmi kedve nyugdíjba vonulni – sőt, mint elmondta, legalább húszévnyi terve vár még megvalósításra. A lengyel fővárosban novemberben fesztivállal ünneplik a jubiláló zeneszerzőt, ahol többek között Anne-Sophie Mutter hegedűművész és Lorin Maazel karmester is fellép majd, a Lengyel Nemzeti Bank pedig Penderecki képével díszített gyűjtői bankjegyet bocsát ki.

Penderecki: Stabat Mater (részlet)