Százharminc éve, 1883. október 22-én nyílt meg New York legnagyobb operaháza, a Metropolitan Opera. A nyitóelőadáson Gounod Faust című operáját játszották. Csak annyit változott a világ, hogy régen az újgazdagok még operára költötték a pénzüket.

Az 1840-es években New Yorkban már négy színház repertoárján szerepeltek operák, majd 1854-ben megnyitotta kapuit a négyezer fő befogadására alkalmas Zeneakadémia, amelyben már csakis zenedrámákat adtak elő. A páholyokat a legrégibb és legelőkelőbb helyi családoknak tartották fenn, akik pedig lenézték és nem engedték köreikbe az újgazdag gyáriparos és kereskedő réteg képviselőit. A Vanderbilt, a Morgan és Rockefeller família tagjai ez után döntöttek úgy, felépítik saját operaházukat.

Az e célra létrehozott társaság 1880 áprilisában alakult meg, az épület számára New York egyre felkapottabb részén, a 39. utca és a Broadway sarkán vásároltak telket. A Metropolitan Operában 1883. október 22-én gördült fel először a függöny, de az első évad még veszteséggel zárult.

A közönség gyorsan átpártolt az új operához, a vetélytárs Zeneakadémia három év múlva csődbe ment. A Met a következő két évtizedben versenytárs nélkül tündökölt, csak az 1900-as évek elején támadt konkurenciája, amikor Oscar Hammerstein létrehozta a főként francia operákat bemutató Manhattan Operaházat. Hammerstein nem bírta sokáig a versenyt, a Metropolitan négy év után több mint egymillió dollárért kivásárolta, és más üzletágban keresett boldogulást.

A Met elegáns páholyai három emeletet töltöttek meg, akusztikája kiváló volt, a szűkre szabott öltözők azonban sok kényelmetlenséget okoztak. Nem volt elegendő tároló hely sem, így a díszletek egy részét a színpad alá rejtették. A szerencsétlen megoldásnak súlyos következményei lettek, 1892-ben a színház teljesen kiégett. Az újjáépítés nem tartott sokáig, 1893-ban már újra játszottak itt, 1903-ban ismét átépítették a belső tereket.

Az első rádióközvetítés 1931-ben volt, az adások a Texaco olajcég szponzorálásával állandósultak, a vállalat később a televíziós közvetítések támogatásába is beszállt.

Az 1950-es évek elejére az épület állapota leromlott, berendezései elavultak, így tervek születtek egy új operaház felépítésére. A 3788 ülőhelyes, 200 állóhellyel is rendelkező új Met végül a Rockefeller család hathatós anyagi közreműködésével a Lincoln Centerben kapott helyet, ahol a New York-i Filharmonikusok is otthonra találtak. A lenyűgöző épületben emellett színház és könyvtár is található, és itt működik a világhírű Juilliard zeneiskola. Az új helyen az első előadást 1966 szeptemberében tartották, Samuel Barber Antonius és Kleopátra című operájának ősbemutatójával.

A Met a világ leghíresebb művészeinek szerepeltetésével tartotta fenn a közönség érdeklődését. Az első aranykorban, az 1900-as évek elején a legnagyobb csillag a tenorkirály Enrico Caruso volt, aki csaknem negyedszázadon át uralkodott New Yorkban. Akkoriban még az is előfordulhatott, hogy egyik este Arturo Toscanini, másnap Gustav Mahler vezényelte a zenekart.

A Met az 1950-es évektől az osztrák születésű Rudolf Bing irányítása alatt virágzott fel újra, amikor a pulpituson Dimitri Mitropoulos és Herbert von Karajan állt, a közönség Maria Callas, Renata Tebaldi, Joan Sutherland, Mario del Monaco és Montserrat Caballé hangjában gyönyörködhetett. Az első afroamerikai énekesnő Marian Anderson személyében 1955-ben lépett a Met színpadára, őt követte Leontyne Price.

A Metben egy évben 220 előadást tartanak, szeptember közepétől május végéig általában 27 operát kínálnak, egy héten négy darabot játszanak, hétfőtől szombatig hét előadásra váltható jegy (szombaton van matiné előadás is). Az előadásokat műholdas közvetítés révén az egész világon, így a Művészetek Palotájában is élvezni lehet és a világhálón is sugározzák, az operaház online archívumában pedig több száz opera felvétele érhető el.

MTI