Anna Prohaska összeszorult gégével hangicsál, viszont amikor Julia Lezsnyeva énekel, a gravitációnak annyi. A napokban megjelenő két lemez közül jó szívvel csak az övét ajánlom.
Anna Prohaska összeszorult gégével hangicsál, viszont amikor Julia Lezsnyeva énekel, a gravitációnak annyi. A napokban megjelenő két lemez közül jó szívvel csak az övét ajánlom.
Fotó: Herman Péter
Az Operaház mostanság egyre sűrűbben porolja le Kovalik Balázs 1997-es Turandot-rendezését, a 2009-es, majd a 2012-es rehabilitáció után ismét felmelegítette a jégszívű hercegnő sztoriját. Biztos oka van rá. Színházként még mindig meglepően jól működik, a zenei előadásmódot azonban kicsipkézte az idő vasfoga. Vasárnap meghallgattam.
"Richard Wagner misztikus művének 1841-es, párizsi "ősváltozatát" ebben a formában még soha, senki nem láthatta és hallhatta. Lenyűgöző látvány, friss látásmód és világsztárok". Ezzel a marketing dumával etetett meg az Operaház, persze, hogy lelkesen és mérhetetlen várakozással ültem be az előadásra. A várakozás nagyságával azonban csak a csalódás mértéke vetekedhet.
Utolsó kommentek