Zubin Mehta a Bécsi Filharmonikusok élén / Fotó: Kotschy Gábor

Szeretem kihallgatni a közönséget. Minden szünetben körbejárok, és összegyűjtöm a beszélgetések legfinomabb morzsáit. Ez volt eddig a legsikeresebb portyám. Meg kell osztanom az olvasókkal, mit gondolt a publikum a Bécsi Filharmonikusok hangversenyéről Zubin Mehta vezényletével, a Művészetek Palotájában. Műsoron: Brahms: Tragikus nyitány, op. 8; Schönberg: I. kamaraszimfónia, op. 9; Saint-Saëns: III. (c-moll, "Orgona") szimfónia, op. 78.


Két középkorú hölgy, kezükben pezsgő.


- Észrevetetted, milyen kevés nő van a zenekarban?
- Persze, meg is számoltam… Láttad, milyen sok a bajszos férfi a nézőtéren?
- Hmm?
- Lehet, hogy ők kedvezményes jegyet kaptak?
- Amilyen időket élünk, nem csodálkoznék.
 

***

Két ismert kritikus.

- Ez lenne a világ legjobb zenekara, amit a világ összes valamirevaló karmestere vezényelt már?
- Hát, azt mondják…
- Nekem Brahms Tragikus nyitánya finoman szólva elég kényelmesre sikeredett.
- Olyanok ezek a zenészek, mint az osztrák nyugdíjasok, akik fitten átbicikliznek Fertőrákosra, és fél áron megebédelnek Ráspinál.
- Ki az a Ráspi?
- Az most mindegy… látszik, hogy nem utazol gasztronómiában.
- Nekem egy nagy plüssfotel jutott róluk eszembe, amiben tele hassal el lehet aludni tévénézés közben.
- Ja, akkor nekem babzsák…(röhögnek).
- Láttad, hogy a Schönberget végigásítozta meg vakarózta a közönség?
- Viccelsz? Mellettem egy nő a lányával esemesezett.
- Honnan tudod, hogy a lányával?
- Akkora tepsifonja volt, hogy el tudtam olvasni.
- Valld be, hogy te is untad!
- Őszintén?
- Hogy máshogy?
- Nem értem, miért pont az 1. kamaraszimfóniát kellett hallanunk, a magyar közönség többet érdemelt volna, a Bécsi Filharmonikusok egész bandáját két órán keresztül, nem pedig megszakítva az egészet a tizenöt muzsikusra írott absztrakt zenével. De azért volt néhány pillanat, amikor a vonósok belemartak a gyomromba.
- Aha… És mit írt a lányának?
- Hát, hogy új bútort vettek az új férjével az IKEA-ban.

***


Fiatal nő és egy középkorú férfi.

- Te, ez a Mehta, ez zsidó?
- Indiai.
- Indiai zsidó?
- Mi van?
- Jaj, ne nézz így rám, csak azért kérdezem, mert a legszebb férfiak mind zsidók…
- Ezt honnan veszed?
- Olvastam valahol.
- Öreg már.
- De olyan sármos.
- Csak jól tartja magát.


***

Két nyugdíjas korú hölgy.

- Nem szeretem Schönberget.
- Én sem.
- Olyan stresszes, mint amikor gyomorgörccsel mentem munkába. Mintha a főnököm ledorongolna, mert nem jól végzem a dolgom. Ha koncertre jövök, ünnepet akarok. Minimum Mozartot!
- Milyen igazad van.
- Remélem, ennek a Saint-Saëns-nak (csak tudnám, hogy ejtik?) az Orgona szimfóniája kellemesebb lesz, mert különben hisztizni fogok.
- …………………….
- Hölgyeim, foglalják el a helyüket, rögtön folytatódik az előadás.

***


Sorban állás a ruhatárban a kabátokért. Egy nő és egy férfi.

- Úgy érzem, mintha újévi koncerten lettünk volna.
- A ráadások miatt? Az a Strauss meg az a…, nem tudom, hogy hívják?
- Nem csak azért. Az Orgona szimfónia is gyönyörű volt. Ki is írta, Mendelssohn?
- Saint-Saëns?
- Ja, tényleg. Így ejtik? Nagyon felemelő volt, igaz?
- Nekem sok volt. Émelyítő.
- Ezt hogy érted?
- Mintha túlettem volna magam.
- Nahát! De azért a vastapsot megérdemelték, nem?
- Ezek röhögnek a vastapson. A közönség meg sznob.
- De hát mi is a közönség vagyunk.
- Mi is sznobok vagyunk, drágám.