figaro

Fotók: Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Arra számítottam, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon populáris giccsparádét rittyentenek Puccini Pillangójából, amely természeténél fogva amúgy is pengeélen táncol a szentimentális könnyzacskópukkasztás és a lélekemelő katarzis között. Rost Andrea és Andrea Caré, illetve az Operaház zenekara Héja Domonkossal a karmesteri pulpituson azonban már az első tíz percben porig rombolt minden előítéletet.

Sebestyén Miklós, Bo Skovhus, James Rutherford, Klaus Florian Vogt

Fotók: Művészetek Palotája

Kényes mű Wagner Meistersingere. Annyi nacionalista marhaságot hordanak össze benne, hogy nincs az a karmester és rendező, aki szó nélkül elmehetne mellette. Momentán sehol Európában, Magyarországon meg pláne. Kritika az opera premierjéről.

A miniszterek: Matthias Raupach és Gerhard Karzel (Fotók: Művészetek Palotája)

Ligeti György (1923-2006) idén lenne 90 éves. A Művészetek Palotájában a minap Le grand macabre című operájának koncertszerű bemutatójával emlékeztek az egyik legnagyobb hatású zeneszerzőnkre. A Müpa és a Neue Oper Wien közös produkciója fergeteges tapsvihart aratott. Végre felnőttünk a kortárs zenéhez.

Fotók: Nemzeti Filharmonikusok/Kallos Bea

Kocsis Zoltán a Nemzeti Filharmonikusokkal és felfedezettjével, a tehetséges pianistával, Gyenyisz Kozsukinnal adott koncertet a Müpában. Brahms II. B-dúr zongoraversenye (Op. 83) és Enescu II. A-dúr szimfóniája (Op. 17) szerepelt a programban.

Ha választhatok, soha nem fordul elő, hogy a cédét preferálom az élő előadással szemben. Most csak azért, mert képtelen lennék még egyszer végignézni Emmanuel Pahud narcisztikus násztáncát a színpadon. De ha már eljött, fújhatott volna többet is. A sztárfuvolista a Müpában adott koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekarral a háta mögött.

Ha nevet kellene adnom annak, amit a BFZ élén Fischer Iván három egymást követő estén Anneke Boeke, Lesták Bedő Eszter, Eredics Salamon, majd Radu Lupu közreműködésével létrehozott, a 3D-s mozi analógiájára, a programot alkotó zeneszerzők után 3B-s élménynek nevezném el. Johann Sebastian Bach IV. (G-dúr) brandenburgi versenye (BWV 1049), Ludwig van Beethoven I. (C-dúr) zongoraversenye (Op. 15) és Johannes Brahms IV. (e-moll) szimfóniája (Op. 98) hangzott el kivételesen ihletett előadásban.

Az embert nem a gondolkodás különbözteti meg az összes többi teremtménytől. Nem is a beszéd. Hanem az olyan megfejthetetlen képesség, mint amivel Grigorij Szokolov rendelkezik. A pianista a minap adott koncertet a Művészetek Palotájában.

A zongorairodalom legjelentősebb élő tolmácsolója ezen az estén Schubert Négy impromptujét (D 899), Három zongoradarabját (D 946) és Beethoven B-dúr "Hammerklavier" szonátáját (op. 106) gépelte a lelkünkbe. Megmagyarázom.

Első blikkre eklektikusnak és koncepciótlannak tűnt a program: nem értettem, mit keres egymás mellett Mendelssohn h-moll vonósszimfóniája, Britten szopránra írt Színvázlatai, Verdi e-moll vonósnégyese és a végén a keserédes desszert, Purcell Dido és Aeneasából Dido búcsúja. Aztán besétált Patricia Petibon és minden megvilágosodott.

Fotók: Felvégi Andrea

Vannak hangversenyek, amelyek elhangzanak, jóllakunk velük, és annyi. Vannak, amelyek az esztétikai ízlésünket pallérozzák, és szépeket álmodunk tőlük. Végül vannak azok, amelyek tovább rezonálnak bennünk, rövidebb-hosszabb ideig velünk maradnak. Ilyen volt Claudio Abbado és az Orchestra Mozart koncertje a Müpában.

Giovanni Antonini

Nem volt túl meggyőző az Il Giardino Armonico együttes péntek esti produkciója a Müpában. Az előadás a kettősség jegyében telt: ihletett, invenciózus pillanatok váltakoztak egyenetlen, sápadt félmegoldásokkal.