Este Mozart Requiemjét vezényelte. Másnap belefulladt a Földközi-tengerbe, Tel-Aviv Herzliya negyedében. Tavasz volt, a tehetséges és sikeres fiatal karmester előtt fényes jövő állt. Kertész István ma lenne 84 éves.

32 éves, amikor a Decca lemezre veszi vele és a Bécsi Filharmonikusokkal Dvořák 9. „Újvilág” szimfóniáját. Ezzel a felvétellel robban be a szakmai köztudatba. Akkora fantáziával olvassa újra a partitúrát, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ma is annyira friss, hogy valahányszor meghallgatom, megcsap az ismeretlen préri vad szele.

Kertész pálcája alatt rejtett rétegei szólalnak meg a dvořáki műnek. Dallamossága és tempója felfokozott, drámaisága nem üres hatásvadászat. Analitikus, de nem szájbarágós: nem magyarázza, hanem felkelti az érzelmeket. Miközben a partitúra minden frázisát alkotóelemeire bontja, a hangszereket énekelteti. A rezek túlvilági fényt vetnek a vonósok játékára. Kertész olvasatában Dvořák szimfóniája szövegkönyv nélküli opera, ahol az instrumentumok  dialógusából bomlik ki a drámai cselekmény.

Kertész máig a cseh zeneszerző egyik leghitelesebb apostola, valamennyi szimfóniáját ugyanazon a hőfokon rögzítette, ráadásul elsőként. Schubertben és Brahmsban szintén megkerülhetetlen. Mozart-interpretációi legendásak, a Titus kegyelmét szintén az ő vezényletével vették először lemezre.

Nehéz eldönteni, rövid élete során a szimfonikus és opera repertoár közül melyik állt hozzá közelebb. Mindkettőben eredetit produkált. A szakirodalom Mozart és Verdi-előadásait emeli ki. Donizetti Don Pasqualéja sem maradhat ki a sorból, amelyet máig nem sikerült senkinek felülmúlnia.

Kertész István szécsényi zsidó családban született. Édesapja korán meghalt, a család nagy része a holokauszt áldozata lett. Édesanyja a két gyerekkel végigbujkálta a háborút. A kisfiú hatéves korában kezdett hegedülni, 12 évesen zongorázni. A zeneakadémián Kodály Zoltán, Weiner Leó, Kókai Rezső voltak a tanárai, a karmesterséget elsősorban Ferencsik Jánostól tanulta, de mestere volt Bruno Walter és Otto Klemperer is. Kertész a világ valamennyi jelentős együttesét vezényelte. Kroó György zenetörténész és kritikus anno így írt pulpitusi tevékenységéről:

"Manuális technikája egészen kiemelkedő, bámulatosan könnyed, világosan érthető, és kifejezésre is inspiráló. Nagy fantáziával olvassa a partitúrát: egyformán érzékeny a hangszínek és karakterek iránt, rendkívül értelmesen zenél, folyton érezni a pontokat, a vesszőket, a kérdőjeleket a világosan elhatárolódó frázisok végén, az érzelmi kifejezés erre az intellektuális rétegre borul rá, és a nagy kantilénák, méghozzá elsősorban a vonóskar énekeltetése révén talál utat a hallgatósághoz".

Részlet a híres felvételből: