Merész harmóniavilágával és szerkesztéstechnikájával a maga korában forradalminak számított. Fjordok, sagák, paraszti élet, az északi természet hűvös eleganciája és titokzatos ereje szólal meg rajta keresztül. Ő a modern népdalfeldolgozás egyik úttörője. A norvégok olyan nagy becsben tartják, hogy légitársaságuk valamennyi gépén ott díszeleg a zeneszerző portréja. Edvard Grieg (1843-1907) életműve manapság méltatlanul háttérbe szorul a hazai pódiumokon. Nem értjük, miért.

Van valami közös Griegben és távoli rokonában, Glenn Gouldban. Gould anyai nagyapja ugyanis Grieg unokatestvére volt. Kisgyerekként őt is anyukája boronálta össze a zongorával. Mozart, Beethoven, Chopin már egészen korán megragadt az ujjaiban, és a nagyok hamar saját kompozíciók fabrikálására ösztönözték a kis zseni palántát.

Grieg (is) meglehetősen különc figura volt. Gyűlölt mindenféle intézményt, az iskolát, ha csak tehette, kerülte. Zenei tanulmányainak kereteit szintén nyűgnek érezte, 16 évesen Lipcsébe került, de később azt vallotta, olyan bután hagyta el az iskolát, ahogy oda belépett.

Lipcséből hazatérve nyomban beleszeretett az unokatestvérébe, majd össze is házasodott Nina Hageruppal. Barátja, Rikard Nordraak irányította figyelmét a norvég népzenére, amely Grieg valamennyi művének alapjául szolgált.

Muzsikája ízig-vérig romantikus. Mivel örökösen a szépséget kajtatta, olykor már-már a giccsel határos, de ez a szerethető giccs tartománya, amely egyszerre misztikus és titokzatos. Noha kis formák nagy mesterének tartják, Grieg olykor hatalmas távlatokat nyit hallgatójának az érzelmi univerzum felé. Játékosság és humor egy kis hatásvadász drámaisággal fűszerezve pláne nem idegen tőle. Zongoradarabjai hallatán nem véletlen, ha némafilmek képei jelennek meg lelki szemeink előtt.

Fontosságát mi sem hangsúlyozza jobban, mint hogy annak idején Szvjatoszlav Richter utolsó budapesti koncertjén csak Grieg-darabokat játszott. Legendák szólnak arról, milyen fantasztikus magasságokba emelte a norvég komponista zenéjét.

Az ünnepi készülődéshez mi most Grieg Lírikus darabjaiból ajánlunk néhányat, ki mással, mint Szvjatoszlav Richterrel.

Idézzük fel a kedves és zseniális rokont is, Glenn Gouldot, aki önmagát nem meghazudtolva szintén nagyon eredeti módon kelti életre Grieg muzsikáját. E-moll zongora szonáta, Op. 7.