figaro

A Moldáviában (vagy Moldovában) született 36 éves hegedűművész Bécsben tanult, Bernben van az otthona, és lengyel-görög-zsidó gyökerekkel rendelkezik - ennél európaibb már nem is lehetne. Patricia Kopatchinskaja azt mondja, Európa olyan, mint egy hatalmas szőnyeg, sokféle színnel és motívummal teleszőve, amelyek az idők során, sok-sok viszontagság és nehézség árán egymáshoz idomultak.

Minden intézménynek ki kell alakítania a maga markáns, önálló arculatát - hangsúlyozták a fővárosi zenei intézmények vezetői azon a nyilvános beszélgetésen, amelyet szerda délután rendezett a Magyar Zenei Tanács a Rózsavölgyi Szalonban Új helyszínek - új lehetőségek - új feladatok címmel. A résztvevők nem a versengés, hanem a párbeszéd fontosságát hangsúlyozták.

Rosszul indult a koncert. Fischer Iván átszellemülten éppen beintette volna a zenekart, amikor a nézőtéren megszólalt egy mobil. Most persze mondhatnám, hogy hú, a magyar közönség milyen bunkó. Csakhogy Európa-szerte burjánzik a bunkóság. Íme, egy példa. De a hab a tortán az volt, amikor a közönség partizánjai ezen a mobilos intermezzón jóízűen nevettek. Na, ez leoltotta nálam a villanyt. Rányomta bélyegét az előadásra. Aztán jött a köhögéshullám. Úgy sirattam a Mahler 9.-et, mint egy balesetben elhunyt rokont.

Ha valaki pénteken azt mondja nekem, hogy Joyce DiDonato mezzoszoprán és az Il Complesso Barocco szombat esti koncertje a Müpában egész eddigi zenehallgatói pályafutásom egyik legmeghatározóbb élménye lesz, kinevetem. Bachot leszámítva a barokk muzsika már rég nem ébreszti fel bennem a kundalinit. Most itt ülök az íróasztalomnál, mélyen átérezve a wittgensteini közhelyet: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Csupán hangutánzó szavak jönnek ki a torkomon, ilyenek, mint Vow!Vow!Vow!.

Fotók: Művészetek Palotája

Többen osztjuk azt a véleményt, hogy a hazai "magaskulturális" életben politikamentes, tisztán művészi élmény által generált katarzisban jóformán csak komolyzenei koncerten lehet részünk. Ilyen volt Krzysztof Penderecki szerda esti koncertje is, melyen két művének magyarországi bemutatóját dirigálta a mester, a zseniális Concerto Budapest élén, a Művészetek Palotájában.

Rúni Brattaberg / fotók: Művészetek Palotája

Ha egy vígoperán nem lehet nevetni, akkor zavar támad. Richard Strauss A hallgatag asszonyának csütörtöki bemutatóján az első összehangolt kacarászás a II. felvonás végén jelentkezik. Az is a zenének és a nyugalmazott admirálist alakító Rúni Brattabergnek, és nem Anger Ferenc ingerszegény rendezésének köszönhető.

Október 10-én és 12-én mutatja be Kocsis Zoltán a Müpában Richard Strauss A hallgatag asszony című fergeteges vígoperáját. Ne csodálkozzunk azon, ha egy hihetetlenül bonyolult részleten elsősorban röhögünk. A hallgatag asszony humora ugyanis közelebb van a Monty Pythonéhoz, mit gondolnánk.

Brahms D-dúr hegedűversenyét (Op.77) és Sztravinszkij A tűzmadár című művét hallottuk péntek este a Művészetek Palotájában. A hegedűverseny szólistájának a híres orosz violinistát, Vadim Repint hívta meg Keller András, aki a Concerto Budapest élén mindkét darabot vibráló gondolatisággal és 1000 wattos izzással interpretálta.

Eddig valamennyi Jordi Savall-koncertről euforikus állapotban mentem haza. A katalán művész és csapata tegnap este a Müpában azonban csalódást okozott. Unalmas volt.

Főállásban teremőr. Valójában író, sőt zenész. Magát dilettánsként aposztrofálja, a szó eredeti értelmében, aki örömből, szeretetből csinálja azt, amit. Jó ideje egy kiállító teremben éli napjait műalkotásokkal összezárva. Lehet, hogy ő maga is műalkotás. Barnás Ferenc izgalmas személyiség. Ahogy az Takács Zsuzsa író, költő, műfordító, aki ha megbetegszik, haragszik a magyar nyelvre, de nincs olyan állapota, hogy ne rajongjon a diófákért. Kortárs írók a Müpában.