figaro

Ligeti György az ő Bach-lemezét vitte volna magával arra a bizonyos lakatlan szigetre, hogy étlen-szomjan, magányosan, utolsó leheletéig azt hallgassa. A Művészetek Palotájának koncertterme tegnap este mindannyiunk számára a lakatlan sziget lehetőségévé vált, ahol élőben hallgathattuk Jevgenyij Koroljov Bach-játékát, a teljes, húzások nélküli Goldberg-variációkat (BWV 988).

Hogy elkezdődött az influenza szezon, azt valószínűleg a tisztiorvosi szolgálatnál is érzékenyebb barométer jelzi: csontra kiürülnek a Müpa folyosóira kihelyezett cukorkakínálók. Jópofa, humán gesztusnak tűnik ez a kultúrpalota vezetésétől, mentolos cukorkával elejét venni a köhögőkoncertnek. Csakhogy a jelek szerint épp az ellenkezője történik, a köhögés kakofóniáját a celofán zizegése modulálja. A cukorbontogatás ijesztő méreteket öltött a koncertteremben.

Fotók: Művészetek Palotája

John Eliot Gardiner a Forradalom és Romantika Zenekara és a Monteverdi Kórus élén szeptember 28. óta hordozza körbe Nyugat-Európa valamennyi országában Beethoven Missa solemnisét. Az európai turné utolsó előtti állomása volt hétfőn este az őszbeborult Budapesten a Művészetek Palotájának koncertterme.

Pénteken este a Müpa közönségéből olyan ovációt váltott ki Balázs János zongorajátéka és a Hollerung Gábor vezette Budafoki Dohnányi Zenekar produkciója, hogy ha valaki kintről hallja, biztos azt gondolja, könnyűzenei koncerten őrjöng a publikum odabent. Pedig nem. Klasszikusok szóltak a javából, Rahmanyinov és Rimszkij-Korszakov. De hogy!

John Eliot Gardiner a Forradalom és Romantika Zenekara, illetve a Monteverdi Kórus élén Beethoven Missa solemnisét vezényli október 15-én a Művészetek Palotájában. A mű nem csak a zeneszerző munkásságának, hanem az egész zeneirodalmnak kiemelkedő darabja, amely szinte igényli, hogy időről időre újraértelmezzék. Mi a zenei interpretáció lényege? Eladható-e a klasszikus zene? Műveltek-e a magyarok? Ilyen és hasonló kérdésekre válaszolt a Figarónak John Eliot Gardiner egy napokban rögzített exkluzív telefoninterjúban.

Ha azt mondom Debussy, azt mondod: A tenger, Egy faun délutánja, Pelléas et Mélisande, Ibéria. De ha azt mondom Szent Sebestyén vértanúsága, Játékok, Khamma, Gigues, Szirének, nem vágod rá azonnal, Debussy. Valljuk be, ehhez már kell a telefonos segítség.

A hiányosságra kivételesen nem félműveltségünk a magyarázat. Honnan ismerhetnénk, ha alig játsszák koncerttermekben, lemezfelvételen is elvétve örökítették meg őket. Ha valami nem a kanonizált repertoár része, akkor biztos nem is olyan jó. Ez igaz lehet, mondjuk Verdi korai operáira, Debussy oeuvre-jében azonban aligha akad gyenge láncszem.