figaro

Az európai klasszikus zenei magazinok az elmúlt hetekben többször adtak hírt arról, hogy neves zenészeknek meggyűlt a bajuk az Egyesült Államok vámhatóságával. Nemrégiben többek között a Müncheni Filharmonikusok hegedűseitől és a Pro Arte Quartett zenészeitől kobozták el vonóikat, mondván, hogy nem tudják igazolni, honnan származik az elefántcsont vagy a teknőspáncél, amelyből a vonó kápája készült.

Mi kell ahhoz, hogy valaki 39 évesen sztárkarmester legyen? Hogy a szárnyai alá vegye Simon Rattle és a néhai Claudio Abbado? Azt mondják, a tehetség csak 50 százalék, az érvényesüléshez kell még 50 százalék plusz. Daniel Harding 100 százalék tehetség, egyszerűen jobb, mint a legjobbak. A Londoni Szimfonikus Zenekarral a minap a Müpában adott koncertet. Schubertet és Mahlert játszottak úgy, ahogy talán még senki sem.

Sikeres az első évad a Zeneakadémián. Az intézmény alig fél évvel az újranyitás és arculati újrateremtés után a nemzetközi koncertélet meghatározó szereplője: eddig 150 nyilvános, köztük közel 90 saját rendezésű koncertnek adott otthont. Nemzetközi szinten tényként kezelik, hogy Magyarország zenei nagyhatalom. A kérdés, hogyan tudjuk mindezt kamatoztatni. Erről beszélgettünk Szabó Stein Imre kommunikációs igazgatóval a 2014-es évadot meghírdető sajtótájékoztatón. Videó.

2014. június 21. és 28. között Fertődön rendezi meg a Filharmónia Magyarország hazánk első és máig legrangosabb historikus zenei fesztiválját, abban az Eszterházy kastélyban, ahol Joseph Haydn is 20 évig élt és alkotott. Neves, szakmailag elismert külföldi előadóművész-professzorok várják mesterkurzusaikkal a világ minden tájáról érkező zenészeket, a régi zene megszállottjait.

A megújult Zeneakadémia épületét mára birtokba vették a hallgatók és a tanárok, a nagy hírű intézmény falai között ismét zajlik az élet. Hogy néz ki a zeneakadémisták egy napja? Mi történik a nagy hírű épületben a hétköznapokon? Visszatér-e a szellemi pezsgés, ami megvolt régen? Ha kíváncsi rá, nézzen bele a videóba!

Óriási siker Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ázsiai turnéja. A Hongkongtól Pekingen és Sanghajon át Tajpejig tartó koncertkörúton zsúfolásig telt, többezres koncerttermek fogadják a BFZ-t, a kínai hallgatóság szűnni nem akaró tapsviharral köszöni meg az előadásokat. "Egy Ferrari - mondta a zenekarról egy pekingi napilap kritikusa. - Maga a luxus, csendes, halk, gyors és messzire repít."

Annak idején lelkesen vettem meg Mozart összes zongoraversenyét John Eliot Gardinerrel és bandájával (The English Baroque Soloists). A zongoránál, pardon, a fortepianónál akkor is Malcolm Bilson ült. Most Vashegyi György és az Orfeo Zenekar kísérte az idős mestert a Zeneakadémia pódiumán a Fischer Annie emlékére rendezett Mozart-Haydn-esten.

A hetvennyolc esztendős amerikai zongorista, Malcolm Bilson a historikus játékmód egyik legendás úttörője. A 18. század végén, illetve a19. század elején született zeneművek specialistája, a fortepiano nagymestere. Ez az a hangszer, amelyen a klasszicizmus és a korai romantika nagyjai vagy épp elfeledett zeneszerzői maguk is játszottak, és amelyre zongoradarabjaikat komponálták.

Fotók: Művészetek Palotája, Kotschy Gábor

Giovanni Antonini, aki az Il Giardino Armonico együttes élén a historikus játékmód egyik fenegyereke, szólistaként (remek blockflőtés) és karmesterként is extravaganciájáról híres. Vezénylés közben testének minden porcikáját mozgósítja, sajátos násztáncot lejt, lábujjhegyen pipiskedik, aztán szinte szteppel, lemegy guggolásba, frakkjának fecskefarka energikus kalligráfiákat rajzol a karmesteri pulpitus felületére. Beethovent és Schumannt dirigál, olasz virtussal, saját szájíze szerint. Sol Gabetta egy húron pendül vele, mint megidézett dzsinn a mesterével.