figaro

Hogy az opera ma már mennyire nem szorul rá a színpad támogatására, azt Fischer Iván látványosan bizonyította a minap Dvořák Ruszalkájával.

Anyja magyar, apja lengyel. Huszonegy éves, amikor a Leedsi Nemzetközi Zongoraversenyen felfigyelnek rá. Negyvenes évei elején jár Piotr Anderszewski, aki szerint egy koncert nem több mint lehetőség, hogy az adott mű számára éppen akkor és úgy érvényes személyes megközelítését a hallgatókkal megossza. Az alapítása 40. évfordulóját turnéval ünneplő Skót Kamarazenekarral érkezik a Müpába május 20-án. Mozartot és Schumannt játszanak majd.

Fotók: Posztós János

Rácz Zoltán, az Amadinda ütősegyüttes frontembere, az est házigazdája, karmestere a maga lelkes stílusában berobog a színpadra, és elmeséli a Ligeti teljes életművét feldolgozó előadássorozat kilencévnyi kulisszatitkait. A 2006-ban indított koncertciklus ezzel az estével a végéhez ért. Soha ennél jobb befejezést.

A száz éve született Fischer Annie emléke előtt is tiszteleg Prunyi Ilona ötven éves pályájára visszatekintő koncertjén.

"Feledékeny ország vagyunk" - nyilatkozta Batta András, a Zeneakadémia volt rektora, jelenlegi komolyzenei kormánybiztos a május 11-i holokauszt-emlékkoncert kapcsán, amelynek a Zeneakadémia ad otthont. "Nem jut eszünkbe magunktól, hogy életben tartsuk a 20. századi magyar zenei vonalat. Pedig sorolhatnám a neveket, kiket kellene újra és újra elővenni: Veres Sándor, Maros Rudolf, Durkó Zoltán, Kadosa Pál, Weiner László.

2013. május 2-án nagysikerű koncertet adott Bársony Péter brácsaművész és Kelemen Barnabás hegedűművész a New York-i Carnegie Hallban. Május 11-én ezzel a koncerttel emlékeznek a holokauszt magyarországi áldozataira a Zeneakadémián. A Bársony Péter által összeállított előadáson elhangzó darabok szerzői közül hárman - Weiner László, Nádor Mihály és Gyopár László - a holokausztban vesztették életüket.

A két nagyszerű vonós szólista, Bársony Péter és Kelemen Barnabás partnere ismét a rangos USA-béli Bard College rektoraként működő, Magyarországon is rendszeresen dirigáló zenetudós és karmester, Leon Botstein. Vele beszélgettünk a magyarországi antiszemitizmusról, hogy Izraelben miért nem lehet Wagnert játszani, illetve miért olyan fontos a klasszikus zene az egyén és a társadalom számára.

Gwendolyn Masin / Fotó: Kotschy Gábor

Báj, gyermeki elfogulatlanság, művészi temperamentum, erőteljes muzikalitás és technikai bravúr. Ezekkel a szavakkal írták le anno Geyer Stefi (1888-1956) csodagyerek hegedűst, aki játékával már tizenévesen elbűvölte Európát, Amerikát, na és Bartók Bélát, aki megfestette zenei portréját. A magyar származású Gwendolyn Masinre kvázi ugyanazok a jelzők illenek, mint a fiatal Geyer Stefire. Nemrég kétszer is fellépett Bartók I. hegedűversenyével, egyszer a Müpában (Teddy Abrams vezényletével és a MÁV Szimfonikusokkal), másodszor a szombathelyi Bartók Teremben.

Kevés művész akad, aki ilyen látványosan negligálja a közönségét, mint Szokolov, mégis olyan, mintha a rokonunk volna. Kritika.

Május 7-én befejeződik a Művészetek Palotája egyik legjelentősebb, 2006-ban indított koncertciklusa, amely az elmúlt évek során Ligeti György, a 20. század világszerte elismert magyar zeneszerzőjének életművét mutatta be.